Szobrász kézben nem meglepő a szerszám, ezért sincs mit csodálkozni rajta, ha a riport helyszínén fúróval a kezében fogad Ashot Baghdasaryan. Szobrot viszont most sehol sem látni az ősztincsű mester körül csak raklapnyi építési anyagot, nehéz fabútorokat. Mindez egy átalakulás előtt álló pincében, amely a szobrász keze által nyeri el új formáját és funkcióját. Így ez elég rejtélyes, de minden kiderül kicsivel később.

Ashot Baghdasaryan 1957 ben született Jerevánban

Kiállításai Franciaországban, Olaszországban az USA-ban, Németországban, Olaszországban, Magyarországon és Oroszországban láthatók.

Számos nemzetközi díjjal ismerték el munkásságát.

Munkáit többek között kiállították a moszkvai Tretyakov Galériában, az Örmény Nemzeti Galériában és az olasz Dante Intézetben.

Ashot: Valószínűleg szobor is kerül majd ide tőlem, de még nem találtuk ki a helyét, hogy pontosan hol legyen.

Diaszpóra21: Ashot Baghdasaryan örmény szobrászművészt a műértők leginkább  kisplasztikáiról ismerhetik. Azt kevesen tudják, hogy ha pár hónapig nincs Budapesten, már hiányzik neki a magyar főváros.

Ashot : Valamikor réges-régen Szentpétervár – azidőtájt még Leningrád – képzőművészeti egyetemére jártam, amikor felvetődött, hogy cserediákként külföldön tanulhatnék. Akkoriban mindenki Berlinbe meg Prágába került, de én felvetettem, hogy mi lenne, ha Budapestre jönnék. Végül is sikerült elintézni, így 1972-ben megérkeztem Budapestre.

Diaszpóra21: Egy szovjet világból érkező művészfiatal számára milyen volt akkor a magyar főváros?

Ashot:  Maga volt a csúcs. Ennél többet, jobbat nem is tudtunk elképzelni. Olyan volt, mintha a nyugati világba érkeztem volna, pedig hát itt is szocializmus volt még javában. Fiatal művészként sok lehetőségem volt a tanulásra, fejlődésre, kiteljesedésre. Megszerettem az itteni embereket, az ország kultúráját, művészetét.

Diaszpóra21: Azért gondolom a pár évtized alatt változott a Budapestről alkotott kép.

Ashot:  Alapvetően nem változott, nagyon szeretem, de Budapest ma nem olyan nyugodt, régimódi város, mint negyven évvel ezelőtt. Ez Jerevánra ugyanígy igaz. Minden felgyorsult, minden változik, és pont az időből van a legkevesebb.

Diaszpóra 21: Az, hogy szobrász lettél családi elkötelezettség volt? Édesapád is híres örmény szobrászművész.

Ashot: Ez nem automatikus, hiszen a gyermekeim sem kerültek erre a pályára. A nagyobbik orvos, a kisebbik matematika szakon tanul az egyetemen. Én viszont sosem tudtam volna más irányba menni. Gyermekkoromban olyan lakásban éltünk, amelynek az egyik felében laktunk, a másik felében volt apám műhelye. Mindig láthattam, ahogy apám dolgozik az anyagokon és ez lenyűgözött. A véremmé vált a szobrászat, ezt szerettem volna csinálni, amióta az eszemet tudom, ez az életem. Sok ismerős kérdezgette, hogy miért akarok én is szobrász lenni, mint az apám, de ez ösztönös volt és elégedett vagyok azzal, ahogy alakult.

Diaszpóra21: Számos kiállításod volt világszerte. Műs művészeti talán pontosabb leltárok léteznek. Mindenki tudja, hogy egy rendező hány filmet jegyez, vagy egy költőnek hány verse, kötete látott napvilágot. Egy szobrász számolja az elkészített műveit?

Ashot: Én, nem tudom. Folyamatosan dolgozom, nemcsak megrendelésre. Pár évtized alatt biztos, hogy ezer felé közelíthet már ez a szám, de igazából fogalmam sincs. Itt Magyarországon körülbelül kétszáz talált gazdára, de a világ számos pontján élnek gyűjtők, akik keresik a műveket. Tényleg nem számolom. (nevet) A fontos, hogy kedvem szerint dolgozom, és ezt megtehetem.

Diaszpóra21:  Elsősorban bronzzal dolgozol.

Ashot:  Kizárólag, viaszba, gumiformába, gipszbe öntöm a formákat , amiket aztán az öntödében véglegesítek.

Diaszpóra21:  Változott valamit a bronzöntés a reneszánsz fénykor óta?

Ashot:  Folyamatosan változik a műfaj és ezért sosem szűnik meg a tanulás. Fejlesztenem kell a tudást, kísérletezem, hogy hogyan lehet a felület megmunkálását, kezelését, a csiszolást egyedivé tenni. Ezekkel a módszerekkel különleges színhatásokat, a felületi textúrákat tudunk létrehozni. Muszáj tudnom, hol tartanak a többiek, milyen alkotások születnek és mi újat tudok elmondani az anyaggal.

Diaszpóra21:  A számítógép forradalma ezen a bronzszobrászat területén is megjelenik?

Ashot:  Nem annyira, mint más művészeti ágakban, de nem is értek a számítástechnikához annyira. Úgy gondolom, hogy az én művészetemben ez már nem fog nyomot hagyni, de nem is hiányzik.

Diaszpóra21:  Utazó művészként találkozhattál a világ számos pontján élő örmény diaszpórákkal. Milyen tapasztalatokat szereztél.

Ashot:  Az Egyesült Államokban, Olaszországban, Franciaországban nagyon jelentős nagyságú és gazdag a diaszpóra. Még németországban is, bár ott a lélekszám egy picit alacsonyabb.  A közösség fenntartó ereje ezekben az országokban érezhetően erős és megvan az ehhez szükséges anyagi háttér is. Iskolákat tudnak működtetni, ami megőrzi a nyelvet és az írásbeliséget. Magyarországon ugyan nemzetiségi önkormányzatok működnek, örmény nyelvű iskola még sincs, a gyerekek így elvesztik őseik nyelvét. Ami minden diaszpórára sajnos jellemző az a politikai alapon kialakuló pártosodás, megosztottság. A közösség együtt mozgását és kulturális egységét ennek nem szabadna befolyásolnia, de mégsem így van. Nem jó érzés, ha valaki, aki tegyük fel az egyik örmény szervezethez tartozik meghív, hogy tartsak egy kiállítást Párizsban, erre a másik szervezethez húzó elzárkózik tőle. Ezek a valóban értelmetlen és nehezen felfogható dolgok.

Diaszpóra21:  Térjünk vissza a helyszínre, ahol most vagyunk.

Ashot: Igen, ez egy pince az Izabella utcában, majdnem a Király utca sarkánt. Itt nyílik meg hamarosan Budapest első olyan örmény étterme, ahol nemcsak pazar ételek, de gazdag kulturális program is várja majd a közönséget. Akusztikus zene, színház, minden el fog férni, azon a kis pódiumszínpadon, ami az asztalok mellett lesz kialakítva. Egy Budapesten élő örmény barátommal már hosszú ideje terveztük egy találkozópontként működő, hamisítatlan örmény pub megnyitását, ahol nemcsak az érdeklődők, de a magyarországi örmény közösség is törzshelyre találhat. Mindent a két kezünkkel csinálunk, akárcsak a szobrokat és ez nagyon fontos, ettől lesz lelke és szelleme a helynek. Amikor jöttél, éppen az egyik ajtót szereltem fel, és amikor elmész, következik a másik…