A Magyarok a Kaukázusban című történeti kiadvány egy két évvel ezelőtti emlékezetes kiállítás szép kivitelű nyomdai összefoglalója. Kránitz Péter munkája, aki nagyon fiatalon választotta tanulmányai, tudományos érdeklődése és kutatásai területének jobb szó híján az armenológiát, a Diaszpóra 21 a kötet megjelenése kapcsán készített vele interjút.

Diaszpóra 21:      Hogyan kerül kapcsolatba valakitudományos szinten az örménységgel, van származási kötődés vagy családi szál a háttérben?

Kránitz Péter:      Meglepő, de nincsen, sőt a jelenlegi armenológiai tanszéken oktatóknak sincs ilyen háttere. A közös bennünk, hogy mindnyájunkat megragadott és  vonz ennek a gazdag kultúrájú népnek a történelme, sorsának megismerése. Mikor a mostani könyv alapjául szolgáló kiállítás gondolata felmerült éppen az örmény népirtással foglalkoztam, azon belül is az örmény kérdés nemzetközi aspektusaival. Ez egy tragikus, szomorú korszak, nem egy vidám témaválasztás.

Abkarovits Hanna vagyok,17 éves és örmény, pontosabban csak részben, ugyanis az apai nagypapám volt örmény. Mindig is nagyon érdeklődtem az örmény kultúra iránt. Édesapám már kiskorom óta rengeteg történettel ámított, amelyek nagy örmény királyokról, hatalmas csatákról és őseinkről szóltak. Hatalmas vágyam volt, hogy egyszer eljussak Örményországba, ami idén nyáron valóra is vált az Ari tun program keretein belül. Ez a program lehetőséget nyújt a világ minden táján szétszóródott valamennyi örmény számára, hogy eljussanak az anyaországba és megismerkedjenek életük történetének egy kis darabjával.

1704-ben, az örmény Georgius Deodatus Damascenus megalapította az első cseh kávézót "U Zlatého hada" (The Golden Snake), Prágában (Rieger Ismertető Book, 1862, 2. kiadás).

Háromszáz évvel később, 1995-ben, az örmény Gevorg Avetisyan jött Örményországból a Cseh Köztársaságba és letelepedett családjával a Beszkidek hegységbe. Kérte Istent, hogy mutassa meg neki a helyes utat, hogy támogassa a családját, és megígérte, hogy ha ő segít neki, ő cserébe helyre állítja a Szent Jost templomot. Nem sokkal azután, hogy eszébe jutott a csoda. A Honey Miracle, egy régi örmény családi recept a kedvenc mézes cake. Először csak a családnak, barátoknak és a helyi kávézóba, cukrászdába sütöttek süteményeket. De ez a mézes csoda igen gyorsan nagy népszerűségre tett szert. Az illatos, édes és finom süteményt a tulajdonos Marlenka nevű nevezte el. A kereslet egyre nőtt, és nem lehetett kielégíteni a hazai termelést.