ÖRMÉNY KARÁCSONY

ÖRMÉNY KARÁCSONY

In: Kiemelt hír

A Veszprémi Örmény Nemzetiségi Önkormányzat Tisztelettel várja Önöket 2018.december 18-án, kedden 16,00 órai kezdettel megrendezésre kerülő „ÖRMÉNY KARÁCSONY” programjára Helyszín: Helyszín:Agora,Táborállás park 1.

Tovább...

"HOTEL YEREVAN" SZÍNHÁZ VESZPREM-ben

In: Kiemelt hír

Az elmúlt évek kitartó, magas színvonalú munkája bebizonyította, hogy a Magyarországi örmény közösség életében, kulturális értelemben a színház az egyik legfontosabb összetartó erő. November 9 –en Agóra Veszprém Városi Művelődési…

Tovább...

Ivan Konsztantyinovics Ajvazovszkij

Ivan Konsztantyinovics Ajvazovszkij (örményül: Հովհաննես Կոնստանտինի Այվազովսկի), 19. századi örmény származású oroszfestő, a romantikus tájképfestészet nagy alakja. Hosszú élete során mintegy 6000 képet készített, festményeinek központi témája a tenger.

A későbbi festő, eredeti nevén: Ivan (Ovanesz) Konsztantyinovics Gajvazovszkij Feodoszijában született 1817. július 17-én. Szülei Galíciából költöztek a Krím-félsziget tengerparti városába, Feodoszijába, ekkor vették fel a Gajvazovszkij családnevet. 1840-ben a festő és Gavriil bátyja közösen döntöttek a szókezdő G elhagyása mellett. (Gavriil vagy Gabriel neves örmény egyházi személyiség, történész, fordító lett; 1880-ban halt meg Tifliszben.) Apjuk kereskedő volt, de Ivan születésekor a család már elszegényedett. A gyermek tehetségére korán felfigyeltek, pártfogói támogatásával Szimferopol város gimnáziumának növendéke lett, majd tehetségét látva felvették a pétervári Művészeti Akadémiára (1833).

Kiváló képességeit gyorsan elismerték, 1837-ben képeivel akadémiai aranyérmet nyert. Két évre szűkebb hazájába, a Krímbe küldték, hogy a tengerparti városok: Jalta, Feodoszija, SzevasztopolKercs látképét megfesse. A Krímben híres tengernagyokkal ismerkedett meg és lehetősége nyílt arra, hogy az egyik sorhajó fedélzetén elkísérje a flotta egységeit, melyek éppen Abháziában készültek partra szállni. Ez az út új élményekkel ajándékozta meg és tovább gazdagította a tengerről és a hajókról alkotott ismereteit. Akkor készítette Deszant Szubasiban című festményét, amely kezdetét jelentette az orosz hadiflotta sikereit megörökítő tematikájának.

A Krímben készített munkáit (például Holdas éj Gurzufban) elismeréssel fogadták a Művészeti Akadémia következő kiállításán, és 1840-ben Ajvazovszkij ösztöndíjjal tanulmányútra utazhatott Itáliába. 1843-ban több más nyugat-európai országban is látogatás tett, dolgozott és kiállításokon mutatta be képeit, mindenütt sikerrel. 1844-ben hazatért, akadémikusi címet kapott és a tengerészeti vezérkar festőjévé nevezték ki. Ebben a minőségében elkísérte Fjodor Petrovics Litke geográfus expedícióját Törökországba és a görög szigetvilágba. Később is előszeretettel utazgatott, megfordult többek között EgyiptombanNizzában, pályafutásának vége felé pedig Amerikában is.

1846-ban házat építtetett és végleg letelepedett Feodoszijában. Ottani tágas műtermében százával készítette képeit, melyeket évente kiállított Pétervárott és más orosz városokban. Míg korábban gyakran a természetben, helyszínen festett, mostantól műterme falai között, korábbi élményeire, rutinos eljárásaira támaszkodva dolgozott. Kitűnő képi emlékezőtehetségére és vázlataira hagyatkozva akár egyetlen nap alatt is képes volt elkészíteni egy-egy festményt.

1848-ban megnősült, egy gazdag pétervári család nevelőnőjét vette feleségül. Házasságukból négy leány született, de a házasság megromlott; a feleség a fővárosi társasági életre vágyott, a festő azonban ragaszkodott krími műterméhez és életmódjához. Végül 1877-ben elváltak. 65 évesen a festő váratlanul újból megnősült, egy temetésen megpillantott fiatal özvegyet vett feleségül. A csaknem 40 évvel fiatalabb örmény asszony viszonozta a festő szerelmét, értékelni tudta művészetét, és férje halála után sokáig őrizte annak emlékét. A művészt munka közben, műtermében érte a halál.

Korai képein romantikus tájképfestők, Claude Lorrain francia és William Turner angol művészek, valamint az orosz Szilvesztr Feodoszijevics Scsedrin hatása érvényesült. A művész képeinek központi témája csakhamar a tenger lett, melyen gyakran vad vihar tombol (Vihar éjjel, 1865; Vihar, 1872; Viharok Jevpatorijánál, 1861). Festményeinek zömét a romantikus életérzés és stílus hatja át. Hajótörések, elkeseredett tengeri ütközetek, rohanó felhők, sejtelmes holdfény, ezek voltak kedvelt motívumai. 1850-ben készítette el a Kilencedik hullám című híres vásznát, ezt tartják egyik legjobb munkájának. A hajóroncsba kapaszkodó parányi hajótöröttek küszködnek az elemekkel, és már közeledik feléjük a hatalmas kilencedik hullám.

Ajvazovszkij művészetére később is jellemző maradt a zabolátlan természeti erők ábrázolása, de az 1860-as évekre romantikus világlátása többé-kevésbé lehiggadt. Egyre gyakrabban hagyta el a túlzó pátoszt, a színek pazarló tobzódását, az ábrázolás mértéktartóbb lett. Mesteri módon tudta megragadni a természetnek azokat a pillanatait, amikor valami megváltozik, ahogy például a felkorbácsolt tenger egyszerre visszahúzódik (Szivárvány, 1873).

Munkásságában nagy helyet kapott a csatajelenetek ábrázolása. A flotta festőjétől elvárták az orosz fegyverek erejének megörökítését, de maga is előszeretettel ábrázolta a dicső haditetteket, egy hatalmas képen például Szevasztopol ostromát (1854), később a híressé vált cseszmai vagy a szinopi tengeri ütközet jeleneteit. Ismertek zsánerképei (Szélmalmok napnyugtakor az ukrán sztyeppén, 1862), a Kaukázusban tett utazása alkalmával festett hegyi tájképei is (Gunib aul, 1869).

Idős korában, miután már színre lépett a nagy orosz realista festők nemzedéke, újabb fellendülés következett be Ajvazovszkij művészetében. Ennek a korszakának kiemelkedő festménye a A Fekete-tenger (1881) csendesen hullámzó, végtelen távlatokat nyitó, mértéktartó megjelenítése. A hullám (1889) a vad elemek általánosított, romantikába hajló ábrázolása; Ajvazovszkij ezt a képét „a legjobb vihará“-nak nevezte. A Hullámok között (1898) című vászna, az éggel szinte összeolvadó, felcsapó és szétporladó hullám kifinomult képe a realista és a romantikus irányzat szintézisének is tekinthető Ajvazovszkij művészetében.

Hatalmas mennyiségű képe között igen sok a kevéssé igényes, sablonos megoldás; a portréfestésben pedig egyáltalán nem jeleskedett. Tájképfestői pályája egészében mégis sikerek sorozata volt. Tehetségének erejét már az Itáliában élő William Turner angol festő, egyik korai példaképe is elismerte 1842-ben. Káosz című bibliai tárgyú művét a Vatikán, két másik festményét 1881-ben a walesi herceg vásárolta meg. Kiprenszkij után ő volt a második orosz festő, aki a firenzei Uffizi Képtár számára elkészíthette önarcképét. Több nyugati művészeti akadémia választotta tagjává, a pétervári pedig tiszteletbeli tagjának 1887-ben.

Szülővárosának múzeumában, melyet egyébként ő maga alapított, napjainkban is számos festményét őrzik. Képei a legnagyobb oroszországi képtárakban, valamint sok nyugati város múzeumában láthatók. Egy New Yorkban tartandó árverés orosz műtárgyait 2008 tavaszán Moszkvában is kiállították, ahol Ajvazovszkij több műve is szerepelt. Köztük volt az 1890-es években egy amerikai galériának ajándékozott két képe is, melyek együttes becsült értékét szakértők 2-3 millió dollárra becsülték.

Serj Tankian

 

 

 

 

 

Serj Tankian örmény származású amerikai énekes, dalszövegíró, dalszerző, zenei producer, társadalmi és politikai aktivista. A System of a Down zenekar vezető énekese, billentyűse és alkalmi gitárosa.
Ötéves volt, amikor a szüleivel Los Angelesbe költöztek. A gimnázium elvégzése után marketinget tanult. Négy éven át vett énekórákat és gyermekkorában gitározni is tanult. 1993-ban Daron Malakiannal megalapította a Soil együttest (nem összetévesztendő a chicagói SOiL zenekarral), amit később felváltott a System of a Down.

A zenekarban betöltött szerepe mellett Tankian egy saját kiadót üzemeltet, Serjical Strike Records néven. Emellett néha más zenekarokban is elvállalja az énekesi szerepet. Például ő énekel a Dog Fashion Disco Mushroom Cult című számában, de az ő háttérvokálja hallható a Deftones Mein című dalában is. Producerként közreműködött Buckethead Enter The Chicken albumán, és ő énekelte fel a lemez We are One című számát. Kiadójával igyekszik olyan előadókat felkarolni, amiket a zenekiadás főárama méltánytalanul hanyagol, és próbálja őket szélesebb közönséghez eljuttatni. A kiadó első megjelent kiadványa a Serart volt, ez egy közös lemez egy örmény barátjával, Arto Tunçboyaçiyan-nal. Tankian nagy lendülettel veszi ki a részét a politikából is. Tom Morellóval, az Audioslave és a Rage Against the Machine zenekar gitárosával közösen alapították meg az Axis of Justice (Az Igazság Tengelye) elnevezésű szervezetet. Tankian gyakran felhasználja nyilvános szerepléseit arra, hogy fellépjen az erőszak ellen.

Bővebben...

Aram Hacsaturján: Az örmények büszkesége

 

 

 

 

 

 

Aram Iljics Hacsaturján örmény zeneszerző. Műveire nagy hatással volt az örmény népzene.

Szegény örmény család sarja. Fiatalon kapcsolatba került a népzenével. Elbűvölték a hallott népi dallamok, jóllehet nem volt még zeneértő. Örményország 1920-ban a Szovjetunió része lett. A művész ekkor egy örményországi propaganda-vonatúthoz csatlakozott, melyen grúz–örmény művészek vettek részt.

A következő évben Moszkvába utazott bátyjához, aki a Második Moszkvai Művészeti Színház színpadi rendezője volt. Bár nem volt zenei előképzettsége, Hacsaturján tehetséges volt, így felvették a Gnyeszin Intézetbe. Itt csellózni tanult Szergej Bicskov, majd Andrej Boriszjak keze alatt. Maga Mihail Gnyeszin 1925-ben kezdett zeneszerzést oktatni a főiskolán. Hacsaturjánt 1929-ben a moszkvai konzervatóriumba vették át, ahol Nyikolaj Mjaszkovszkij (zeneszerzés) és Szergej Vaszilenko (hangszerelés) oktatta. Itt végzett 1934-ben.

Elvette Nyina Makarova zeneszerzőnőt, volt iskolatársát Mjaszkovszkij csoportjából. 1951-ben a Gnyeszin Állami Zenei és Pedagógiai Intézet(Moszkva) és a Moszkvai Konzervatórium professzora lett. A Zeneszerzők Egyesületében a moszkvai részleg elnökhelyettese lett, 1937-ben. ASzovjet Zeneszerzők Szervezeti Bizottságának alelnökévé nevezték ki 1939-ben. Boldogság című balettjét 1939-ben szerezte, majd a későbbiGajane című balettben ismét felhasználta.

1943-ban belépett a Szovjetunió Kommunista Pártjába.

1948-ban átmenetileg kiesett a hivatali kedvezményezettek köréből. Szimfonikus költeménye, későbbi elnevezéssel a Harmadik Szimfónia, felkeltette a pártharagot vele szemben. Ironikus módon Hacsaturján a művet épp a kommunizmus iránti tiszteletből írta: „Olyan kompozíciót akartam alkotni, melyet a közönség egyfajta íratlan programként fog értékelni. Azt akartam, hogy a szovjet emberek öröme, büszkesége fejeződjön benne, gyönyörű országuk láttán.” Talán épp, mert nem csatolt programot zenéjéhez, a dolog visszafelé sült el.

Bővebben...

Örményország – Geghard

 

 

 

 

Azt már talán említettük, hogy a keresztény vallási helyszínek sűrűségét tekintve Örményországgal talán csak a Vatikán tud versenyezni. Az örmény történelemnek nincs olyan szelete, amely értelmezhető és megérthető lenne anélkül, hogy ne futnánk bele egy-egy kósza székesegyházba, kolostorba, temetőbe vagy más egyházi vonzatú látnivalóba. A Jerevántól alig 25-30 kilométerre található Geghard kolostoregyüttes egyike a legfestőibbeknek, amit valaha is láttunk.

Látványossága főként annak tulajdonítható, hogy a negyedik században alapították (állítólag maga Világosító Szent Gergely, az örmény apostoli egyház létrehozója), snagyrészt sziklába vájták az ezerhatszáz évvel ezelőtti építők. Neve magyarul annyit tesz, hogy “lándzsa”, ami első blikkre elég harcias elnevezésnek tűnik egy olyan helyszín esetében, ahol a világ legbékésebb szakmáját, a zsolozsmázást művelő szerzetesek múlatták az időt, de ha utánanézünk az etimológiának, rájövünk, hogy a kereszten függő Krisztust megsebző dárdáról kapta a nevét: évszázadokig itt őrizték ugyanis azt a kegytárgy-fegyvert, amely napjainkban Etchmiadzinban látható.

A környék természetes szépsége azokat is megérinti, akik (különböző okokból, példáulheveny kolostormérgezés okán) nem túl fogékonyak a spirituális látnivalók iránt. A szűk völgyben, a kétoldalt meredeken emelkedő sziklafalak tövében klasszikus hegyipatak biztosítja az alapzajt (ha eltekintünk persze a kolostor előtti parkolóban egymás lökhárítójába érő turistabuszok motorjának folyamatos duruzsolásától), s ha az ember mindeddig elmulasztotta volna feltölteni az örmény nemzeti zászló- és szentkép-készleteit (a különböző ízű, szagú és állagú csurcskelákról és a nagyon finom kalácsokról nem is beszélve), nos, az sem kell bepánikoljon, mert a parkolóban több tucat alkalmi és állandó árus garantálja az utánpótlást ezekből az alapvető örmény termékekből.

Bővebben...

Felhívás

Kérjük, támogassa alapítványunkat adója 1%-ával!

Adószámunk: 18918816-1-19

 


Arménia Népe Kulturális Egyesület
18042058-1-43 


Örmény Kulturális és Információs Központ Egyesület
18119691-1-41


Örmény Apostoli Vallási Közösség Egyesület
18297179-1-41

 

Köszönjük!

Elérhetőség

 

e-mail: n.akopyan@yahoo.com
telefon: 06-70-945-1588

 

Online Rádiók

 

 


 

nemzetisegi adasok 101h 

Támogatóink

AZ ÖRMÉNY KULTÚRÁÉRT ALAPÍTVÁNY MŰKÖDÉSÉT TÁMOGATJA

 

emmi logo

Keresés