ÖRMÉNY KARÁCSONY

ÖRMÉNY KARÁCSONY

In: Kiemelt hír

A Veszprémi Örmény Nemzetiségi Önkormányzat Tisztelettel várja Önöket 2018.december 18-án, kedden 16,00 órai kezdettel megrendezésre kerülő „ÖRMÉNY KARÁCSONY” programjára Helyszín: Helyszín:Agora,Táborállás park 1.

Tovább...

"HOTEL YEREVAN" SZÍNHÁZ VESZPREM-ben

In: Kiemelt hír

Az elmúlt évek kitartó, magas színvonalú munkája bebizonyította, hogy a Magyarországi örmény közösség életében, kulturális értelemben a színház az egyik legfontosabb összetartó erő. November 9 –en Agóra Veszprém Városi Művelődési…

Tovább...

Hor Virap

A Hor Virap egy 17. században épített kolostor Örményország délnyugati részén, az Ararat tartománybeli Luszarat falu szomszédságában, az Arakszfolyó bal partján a török határ mellett. Örmény oldalról készült fényképeken a kolostor háttereként gyakran megjelenik az egykor örmény földön fekvő, ma már török területen magasodó, közeli Ararát, az örmények nemzeti jelképe.

A kolostor helyén és környékén állt egykor a történelmi Artasat városa, melyet I. Artaxiász örmény király, az Artaszészida dinasztia első uralkodója alapított és tett meg Armenia Magna (azaz Nagy-Örményország) fővárosává Kr.e. 189-188-ban, s amelyet római légiók pusztítottak el Kr.u. 163-ban. A jelenlegi Artasat város a történelmi város romjaitól mintegy 8–10 km-rel északabbra található.

A kolostor története összefonódik Világosító Szent Gergely (kb. 257 – kb. 331) nevével, aki az intézményesített örmény keresztény egyház alapítója, és akit a legenda szerint az akkor még pogány III. Tiridatész örmény király a jelenlegi kolostor helyén levő tömlöcbe, egy mély verembe – ezt jelenti a kolostor neve – vettetett térítő tevékenysége miatt. A király azt gondolta, hogy a veremben élő mérges kígyók halálra marják majd a foglyot. Gergelyt azonban a kígyók nem marták meg, s egy kedves asszony segítségének köszönhetően életben maradt (akinek egyes források szerint Isten mutatta meg Gergely rabságának helyét), aki aztán rendszeresen élelemmel teli kosarakat eresztett le neki a mélybe. Gergely 13 évig raboskodott a veremben. A király, miután elrendelte 37 szűz kivégzését – köztük volt Szent Ripszime és Szent Gajane, akik Rómából menekültek Örményországba, hogy terjesszék a kereszténységet –, megőrült, s más források szerint vaddisznóvá is változott. 301-ben a király nővére, Hoszrovaduht ismétlődő álmot látott, amelyben azt az üzenetet kapta egy angyaltól, hogy a királynak ki kell hozatnia Gergelyt a veremből, és alá kell vetnie magát a rab szándékának ahhoz, hogy a királyság fennmaradhasson, s hogy a király feloldozást nyerjen. Már az csodaszámba ment, hogy Gergelyt életben találták a veremben, de azután az is, hogy a király visszaváltozott emberré. Ezután Gergely a királyt és egész udvarnépét megkeresztelte Vagharsapatban. Megkeresztelése és elméjének visszatérte után a király dekrétumot bocsátott ki, amelyben Gergelyt minden joggal felruházta ahhoz, hogy az örmény nemzetet megtérítse. Így még 301-ben Örményország lett az első olyan ország, amely államvallásává tette a kereszténységet. 302-ben Leontius érsek Caesariában Gergelyt Örményország pátriárkája tisztségében erősítette meg, s ezzel Világosító Szent Gergely az intézményesített örmény keresztény egyház első katolikosza lett. Küldetését teljesítve 80 éves korában visszavonult egy kis szerzetesi közösségbe az akkori Daranalia tartományban, Felső-Örményországban található Sebuh-hegy (Kara Dağ, ma már Törökország területén áll Erzincan és Kemah között, az Eufrátesz nyugati ágának jobb partján) közelében levő kis szentélybe, s itt élte le hátralevő életét.

Bár Szent Gergely halála után a verem helyét tisztelték és a kora középkori (5-6. századi) krónikákban zarándokhelyként említették, a kolostor építésének története csak későbbi időpontra, a 7. századra vezethető vissza: ekkor III. Narszész örmény katolikosz kis kápolnát emeltetett a verem fölé. Egy másik templom is állhatott már korábban a kolostor előtt; ezt azon idősebb kőtömbök alapján feltételezik, melyeket a kolostor nagy, központi templomának, a 17. században emelt Szűz Mária-templomnak az építéséhez is felhasználtak.

A kolostorkomplexum főépülete az udvar közepén álló, 17. században épített Szűz Mária-templom, mely kupolás csarnoktemplom, bejárata nyugat felé tekint. A templom egy sziklafelboltozódás tetején épült, ami néhol kibukkan a kolostorudvar kövezetének szintje alól. A 14. század második felében a hódító Timuridáklerombolták a templomot, s csak a 17. században építették újjá. Később földrengések rongálták meg ismét, emiatt újjáépítés vagy „csak” felújítás alatt állt 1939-ban, 1949-ban és 1957-ben. A legutóbbi felújítást 2000-2001-ben végezték el rajta annak az évfordulónak keretében, hogy Örményország 1700 éve tette meg államvallássá a kereszténységet.

A Szűz Mária-templomtól délnyugatra a kolostor erődfalának részét képezi a Szent György-templom. Alatta található az a verem, ahol Világosító Szent Gergely 13 évig raboskodott. A Szent György-templom kis méretű bazilika, félkörös apszissal. Az örmény templomokkal ellentétben nem kelet–nyugati tájolású (keleti végében az oltárral), hanem északnyugat–délkeleti, hasonlóan Garni templomához, amit egy urartui szakrális hely fölé emeltek. Emiatt egyesek azt feltételezik, hogy ezen a helyen is ilyen kegyhely állt korábban, ez azonban nem bizonyított.

III. Narszész örmény katolikosz – aki a 7. században számos keresztény épületet emeltetett, és véget vetett az állam és az egyház kettéválasztottságának, és akit Szent Gergely maradványai mellé temettek – 642-ben kápolnát építtetett a verem fölé. A kápolnán belül két verem is található, melyek közül a távolabbi az, ahol Gergely 13 éven keresztül fogoly volt, mielőtt III. Tiridatész királyt megkeresztelte. A verem 6 méter mély, átmérője 4,4 méter; a maga idejében a történelmi Artasat királyi palotájának öregtornyában a kivégzésre ítéltek börtönéhez tartozott.

A gránátalma

Elmúlt számunk egyik portréjában esett szó a gránátalmáról, mint az örmény szimbólumrendszer legfontosabb motívumáról. Ez a különleges sokmagú gyümölcs az ország egyik legismertebb jelképe. Örmény mitológiában a gránátalma jeleníti meg a termékenységet és a jó szerencsét. Legfőbb elhárítója a gondoknak, de véd a szemmel veréstől is. Esküvőkön Nyugat-Örményországban, a menyasszony gránátalmát dob el és tör darabokra. Az ilyenkor szanaszét szóródó magvak biztosítják az eljövendő gyermekáldást. A szimbólum jelentőségét igazolttörténelmi örmény kéziratok, művészeti ábrázolások és kőfaragványok tanúsítják.  Paradzsanov világhírű filmjében az alma már az legyőzhetetlen lelkű Örményországot szimbolizálja a remény a túlélés és az újjászületés jelképeként. A gránátalma ábrázolása olyan elterjedt, hogy ma szinte egyetlen kiállítás sincs, ahol ne találkoznánk legalább egy festménnyel, kerámia vagy fém műalkotással, amelynek témája e gyümölcs . Megy minden művészeti kiállítás, és már biztos, hogy két vagy három (vagy több) festmények ahol a gránátalma szerepelt. Végül következzen a sok örmény mesére jellemző zárófordulat: „ Három gránátalma pottyant az égből, az egyik a mesélőé, a másik a hallgatóé, a harmadik pedig az egész világé!”

A Noravank Monostor

A 13. században épült Noravank monostor lenyűgöző épületegyüttese egyike az örmény építészet középkori gyöngyszemeinek, mely szerepel a Világörökség javaslati listán is. A Noravank monostor Örményországban, a Szjunik közepén, a Geghard épületegyüttesétől déli irányban található, kietlen kopár hegyek között.

Az örmény kultúra kezdeteit a 4. századra, Világosító Szent Gergely apostolsága idejére tehetjük. Ő rombolta le a korábbi istenségek (Ormiozd, Anahita, Vahagn) szentélyeit, és helyükön keresztény egyházakat alapított.Meszrop Mastoc az 5. században megalkotta az örmény ábécét, melyet máig használnak, s ezzel lehetővé vált az írás használata, és a Biblia lefordítása is. Éppen az írásbeliség hiánya volt az oka annak, hogy örmény nyelvi emlékek csak az 5. századtól maradtak fenn.Ekkor alakultak ki az örmény építészet alapelvei is, melyek aztán hosszú évszázadokra döntő befolyással voltak az örmény építészetben és kultúrában, A 11–13. századi örmény építészet külön jelentőséget tulajdonított a monostoregyütteseknek.

A templom nyugati homlokzata az Atyaisten és a Szűz és a gyermek című domborművel.A Noravank monostor lenyűgöző épületegyüttese egy főtemplomból, és az azzal nyugatról szomszédos Gavitból és Burtel Orbelján (Orbeli) herceg kétszintes sírtemplomából áll.A főtemplommal ellentétben, mely keresztkupolás szerkezetű, és az épület mára már félig romba dőlt, a Gavit és kiváltképpen a síremlék szinte eredeti állapotában maradt fenn. Az épületegyüttes mindkét tagját Momik, az Orbelján fivérek építésze építette, és halála évében 1339-ben fejezte be.

A templom nyugati homlokzatának timpanonjaiba is ő faragta a Szűz és a gyermek, valamint az Atyaistent ábrázoló két domborművet is.

Az épületet a két szintes sírtemplom foglalja össze, melynek kissé süllyesztett alsó szintjén épült meg maga a síremlék, a tetején pedig a keresztfekvésű temetkezési templom. A templomba a bejárat két oldalán felfutó lépcsősoron lehet bejutni, és az alsó szerényebb kivitelű szint a felső szellős rotundában végződő szint támasztéka is egyben.

A felső szint bejárata fölött a Szűz, az alsó szint bejárata fölött pedig a Dészisz című alkotás látható. A rotunda oszlopain a donátorcsoport látható, melyen az Orbelján fivérek a templom modelljét adják át a szűznek.

A domborművek tökéletes plasztikusságuknak köszönhetően valamennyien fő jellegzetességei az épületnek.

GRIGOR SHLDIAN – A REALISTA FESTŐ

Grigor Shldian 1900. augusztus 20-án született Nor Nakhichevan-ban. Édesapja, Hovhannes Shldian, népszerű ügyvéd, fiát Moszkvában taníttatja. Az ifjú diák nem szereti az iskolát, viszont minden moszkvai képzőművészeti kiállításon ott van. A művész társaságok gyakori vendége, mígnem egy szép napon ő maga is ecsetet ragad a kezébe.
Festményeit először 1916 tavaszán mutatja be. hat festményét küldi el egy rostovi kiállításra, ahol mindegyiket kiállítják (általában csak egyet-kettőt vettek be egy festőtől). Megismerve az őt körülvevő világot, egyre inkább rácsodálkozik az emberi arcra kiülő érzelmek plasztikusságára, a természetben lakozó vonásokra, impressziókra A valós és absztrakt - ez a festői hitvallás, ami egész munkásságát jellemzi.
Shldian Oroszországnak hangulatát a forradalom utániság jellemezte - veszélyes és kiszámíthatatlan létezés ez, amely elől a fiatal művész hamis iratokkal Grúziába, majd Kostandnupolisba menekül, ahol különféle munkákat tart, hogy fenntarthassa magát. A fiatal festő minden vágya, hogy Olaszországba költözzön és megvalósítsa álmait, de az olasz kormány nem fogadta el vízumot a Shldianhoz hasonló politikai menekültektől. terveit megváltoztatva Bécsbe költözik – itt fedezi fel Carravaggiot, akit példaképeként tartanak számon.
Shldian Bécsből Berlinbe költözik, ahol újratalálkozik Lilia-Yelenával, akivel már korábban Grúziában ismerkedtek meg, és összeházasodnak. A művész nem kedveli várost, illetve a Berlinben virágzó modernizmust. Amellett, hogy minden kritikus, író, kiadó az izmusokat képviselő művészeket isteníti, Shldian a rasszizmussal találkozik. A fiatal pár Olaszországba költözik. Róma a fiatal Shldiant is vonzza, legtöbbet a művészeti galériákat és templomokat látogatja. 1926-ban itt nyit saját műtermet, amelyben 1926-ban első kiállítására kerül sor. A híres olasz művész, Roberto Longhi mutatta be Shldiant a jelenlévőknek és így, lépésről-léprésre válhatott aztán híressé.
Egyszer egy belgiumi kiállítás-meghívóra válaszolva küldött el öt vászonfestményt, amiről megfeledkezett. Nem sokkal később kapott a Brüsszeli Királyi Múzeumtól táviratot, hogy Párizsban készült "Marineta" című munkáját megveszi, 10.000 belga frankért. Sajnos az öröm rövid ideig tartott, mivel adósságai nem fogytak, és minden tulajdonát lefoglalták és elárverezték.
100 lírával a zsebében Milánóba utazik, ahol Roberto Longhi segítségével kiállítást nyit saját munkáiból és sikerül néhány festményt eladnia.
A nyomor beláthatatlan ideig tartott volna, ha nem lép közbe Ugo Ojetti híres kritikus a "Corriere Della Sera"-ban, egy igen befolyásos folyóiratban megjelentetett cikkével.
"Telefonhívásra ébredte,",- emlékszik vissza a művész, "az egyik barátom egyenesen beleüvöltött a kagylóba "ébresztő, te mázlista, menj, és azonnal vedd meg", aztán a többi barátom is felhívott, hogy gratuláljon. Lerohantam, hogy megvegyem az újságot és szinte magamba szívtam a cikket. Ojetti, alaposan elemezve művészetemet, túlbecsülve, világszerte ismert művészekre használt jelzőkkel írt a munkáimról. Azon a reggelen Olaszország egyik leghíresebb művészévé váltam.
Shldian 1958-ban látogatott haza, megismerte az otthoniak életkörülményeit, és a Szent Echmiadzin Katedrálisban megfestette "Örményország Szüze" című festményét, akárcsak Rómában, a Szent Mária Templomban, amelynek falait Shldian öt mesterműve díszíti.
Grigor Shldian munkássága magába foglal portrékat, csendéleteket, tájképeket egyaránt. Sokkal fontosabb a középpontba helyezett ember, személyiség, álmaival és érzelmeivel, szorongásaival és örömeivel együtt. Shldian nagy mestere volt a lélektani portrénak.
Grafikusként is híres volt. Rengeteg könyvborítót tervezett, köztük az Anna Karenina olasz kiadását, de díszlettervezőként Prokofjev "Háború és Béke" vagy Stravinsky "Mavra"című műveinek színpadra vitelén is dolgozott.
"A festőnek úgy kell báni az ecsettel, mint Paganini a vonóval. Ő a felelős a formáért, az alakért és úgy kell közvetítenie a színeket és árnyalatokat, hogy az a megfigyelő részéről csodálatot váltson ki."- mondta Shldian.
Shldian 1985-ben, Rómában hunyt el. 70éven át tartó művészi munkásságát egyetlen nemes célnak szentelte: felfedni a létszépségét és az emberi lélek nagyságát.

Felhívás

Kérjük, támogassa alapítványunkat adója 1%-ával!

Adószámunk: 18918816-1-19

 


Arménia Népe Kulturális Egyesület
18042058-1-43 


Örmény Kulturális és Információs Központ Egyesület
18119691-1-41


Örmény Apostoli Vallási Közösség Egyesület
18297179-1-41

 

Köszönjük!

Elérhetőség

 

e-mail: n.akopyan@yahoo.com
telefon: 06-70-945-1588

 

Online Rádiók

 

 


 

nemzetisegi adasok 101h 

Támogatóink

AZ ÖRMÉNY KULTÚRÁÉRT ALAPÍTVÁNY MŰKÖDÉSÉT TÁMOGATJA

 

emmi logo

Keresés