ÖRMÉNY KARÁCSONY

ÖRMÉNY KARÁCSONY

In: Kiemelt hír

A Veszprémi Örmény Nemzetiségi Önkormányzat Tisztelettel várja Önöket 2018.december 18-án, kedden 16,00 órai kezdettel megrendezésre kerülő „ÖRMÉNY KARÁCSONY” programjára Helyszín: Helyszín:Agora,Táborállás park 1.

Tovább...

"HOTEL YEREVAN" SZÍNHÁZ VESZPREM-ben

In: Kiemelt hír

Az elmúlt évek kitartó, magas színvonalú munkája bebizonyította, hogy a Magyarországi örmény közösség életében, kulturális értelemben a színház az egyik legfontosabb összetartó erő. November 9 –en Agóra Veszprém Városi Művelődési…

Tovább...

Október 6-a Veszprémben

Október 6-a Veszprémben

In: Kiemelt hír

A veszprémi Örmény Nemzetiségi Önkormányzat ez évben is megemlékezett az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hőseiről és elhelyezte a tisztelet és gyász virágait. Különös tisztelettel emlékeztek a két örmény katonai vezetőre,…

Tovább...

Örményország függetlenségének 27. évfordulója Budapesten

Örményország függetlenségének 27. évfordulója Budapesten

In: Kiemelt hír

 Az Örmény Ifjúsági Egyesület szeptember 28-án Budapesten, 7. kerületi KA11 Kulturális központban emlékezett meg Örményország függetlenségének 27. évfordulójáról. Az eseményen jelenvolt Akopján Nikogosz elnök, Bajkai István országgyűlési képviselő, Alex Avanesian,…

Tovább...

A Noravank Monostor

A 13. században épült Noravank monostor lenyűgöző épületegyüttese egyike az örmény építészet középkori gyöngyszemeinek, mely szerepel a Világörökség javaslati listán is. A Noravank monostor Örményországban, a Szjunik közepén, a Geghard épületegyüttesétől déli irányban található, kietlen kopár hegyek között.

Az örmény kultúra kezdeteit a 4. századra, Világosító Szent Gergely apostolsága idejére tehetjük. Ő rombolta le a korábbi istenségek (Ormiozd, Anahita, Vahagn) szentélyeit, és helyükön keresztény egyházakat alapított.Meszrop Mastoc az 5. században megalkotta az örmény ábécét, melyet máig használnak, s ezzel lehetővé vált az írás használata, és a Biblia lefordítása is. Éppen az írásbeliség hiánya volt az oka annak, hogy örmény nyelvi emlékek csak az 5. századtól maradtak fenn.Ekkor alakultak ki az örmény építészet alapelvei is, melyek aztán hosszú évszázadokra döntő befolyással voltak az örmény építészetben és kultúrában, A 11–13. századi örmény építészet külön jelentőséget tulajdonított a monostoregyütteseknek.

A templom nyugati homlokzata az Atyaisten és a Szűz és a gyermek című domborművel.A Noravank monostor lenyűgöző épületegyüttese egy főtemplomból, és az azzal nyugatról szomszédos Gavitból és Burtel Orbelján (Orbeli) herceg kétszintes sírtemplomából áll.A főtemplommal ellentétben, mely keresztkupolás szerkezetű, és az épület mára már félig romba dőlt, a Gavit és kiváltképpen a síremlék szinte eredeti állapotában maradt fenn. Az épületegyüttes mindkét tagját Momik, az Orbelján fivérek építésze építette, és halála évében 1339-ben fejezte be.

A templom nyugati homlokzatának timpanonjaiba is ő faragta a Szűz és a gyermek, valamint az Atyaistent ábrázoló két domborművet is.

Az épületet a két szintes sírtemplom foglalja össze, melynek kissé süllyesztett alsó szintjén épült meg maga a síremlék, a tetején pedig a keresztfekvésű temetkezési templom. A templomba a bejárat két oldalán felfutó lépcsősoron lehet bejutni, és az alsó szerényebb kivitelű szint a felső szellős rotundában végződő szint támasztéka is egyben.

A felső szint bejárata fölött a Szűz, az alsó szint bejárata fölött pedig a Dészisz című alkotás látható. A rotunda oszlopain a donátorcsoport látható, melyen az Orbelján fivérek a templom modelljét adják át a szűznek.

A domborművek tökéletes plasztikusságuknak köszönhetően valamennyien fő jellegzetességei az épületnek.

GRIGOR SHLDIAN – A REALISTA FESTŐ

Grigor Shldian 1900. augusztus 20-án született Nor Nakhichevan-ban. Édesapja, Hovhannes Shldian, népszerű ügyvéd, fiát Moszkvában taníttatja. Az ifjú diák nem szereti az iskolát, viszont minden moszkvai képzőművészeti kiállításon ott van. A művész társaságok gyakori vendége, mígnem egy szép napon ő maga is ecsetet ragad a kezébe.
Festményeit először 1916 tavaszán mutatja be. hat festményét küldi el egy rostovi kiállításra, ahol mindegyiket kiállítják (általában csak egyet-kettőt vettek be egy festőtől). Megismerve az őt körülvevő világot, egyre inkább rácsodálkozik az emberi arcra kiülő érzelmek plasztikusságára, a természetben lakozó vonásokra, impressziókra A valós és absztrakt - ez a festői hitvallás, ami egész munkásságát jellemzi.
Shldian Oroszországnak hangulatát a forradalom utániság jellemezte - veszélyes és kiszámíthatatlan létezés ez, amely elől a fiatal művész hamis iratokkal Grúziába, majd Kostandnupolisba menekül, ahol különféle munkákat tart, hogy fenntarthassa magát. A fiatal festő minden vágya, hogy Olaszországba költözzön és megvalósítsa álmait, de az olasz kormány nem fogadta el vízumot a Shldianhoz hasonló politikai menekültektől. terveit megváltoztatva Bécsbe költözik – itt fedezi fel Carravaggiot, akit példaképeként tartanak számon.
Shldian Bécsből Berlinbe költözik, ahol újratalálkozik Lilia-Yelenával, akivel már korábban Grúziában ismerkedtek meg, és összeházasodnak. A művész nem kedveli várost, illetve a Berlinben virágzó modernizmust. Amellett, hogy minden kritikus, író, kiadó az izmusokat képviselő művészeket isteníti, Shldian a rasszizmussal találkozik. A fiatal pár Olaszországba költözik. Róma a fiatal Shldiant is vonzza, legtöbbet a művészeti galériákat és templomokat látogatja. 1926-ban itt nyit saját műtermet, amelyben 1926-ban első kiállítására kerül sor. A híres olasz művész, Roberto Longhi mutatta be Shldiant a jelenlévőknek és így, lépésről-léprésre válhatott aztán híressé.
Egyszer egy belgiumi kiállítás-meghívóra válaszolva küldött el öt vászonfestményt, amiről megfeledkezett. Nem sokkal később kapott a Brüsszeli Királyi Múzeumtól táviratot, hogy Párizsban készült "Marineta" című munkáját megveszi, 10.000 belga frankért. Sajnos az öröm rövid ideig tartott, mivel adósságai nem fogytak, és minden tulajdonát lefoglalták és elárverezték.
100 lírával a zsebében Milánóba utazik, ahol Roberto Longhi segítségével kiállítást nyit saját munkáiból és sikerül néhány festményt eladnia.
A nyomor beláthatatlan ideig tartott volna, ha nem lép közbe Ugo Ojetti híres kritikus a "Corriere Della Sera"-ban, egy igen befolyásos folyóiratban megjelentetett cikkével.
"Telefonhívásra ébredte,",- emlékszik vissza a művész, "az egyik barátom egyenesen beleüvöltött a kagylóba "ébresztő, te mázlista, menj, és azonnal vedd meg", aztán a többi barátom is felhívott, hogy gratuláljon. Lerohantam, hogy megvegyem az újságot és szinte magamba szívtam a cikket. Ojetti, alaposan elemezve művészetemet, túlbecsülve, világszerte ismert művészekre használt jelzőkkel írt a munkáimról. Azon a reggelen Olaszország egyik leghíresebb művészévé váltam.
Shldian 1958-ban látogatott haza, megismerte az otthoniak életkörülményeit, és a Szent Echmiadzin Katedrálisban megfestette "Örményország Szüze" című festményét, akárcsak Rómában, a Szent Mária Templomban, amelynek falait Shldian öt mesterműve díszíti.
Grigor Shldian munkássága magába foglal portrékat, csendéleteket, tájképeket egyaránt. Sokkal fontosabb a középpontba helyezett ember, személyiség, álmaival és érzelmeivel, szorongásaival és örömeivel együtt. Shldian nagy mestere volt a lélektani portrénak.
Grafikusként is híres volt. Rengeteg könyvborítót tervezett, köztük az Anna Karenina olasz kiadását, de díszlettervezőként Prokofjev "Háború és Béke" vagy Stravinsky "Mavra"című műveinek színpadra vitelén is dolgozott.
"A festőnek úgy kell báni az ecsettel, mint Paganini a vonóval. Ő a felelős a formáért, az alakért és úgy kell közvetítenie a színeket és árnyalatokat, hogy az a megfigyelő részéről csodálatot váltson ki."- mondta Shldian.
Shldian 1985-ben, Rómában hunyt el. 70éven át tartó művészi munkásságát egyetlen nemes célnak szentelte: felfedni a létszépségét és az emberi lélek nagyságát.

SZUMGAIT

Az 1988-ban Szumgait városában kibontakozó események voltak a Szovjetunió utolsó éveinek talán legjelentősebb eseményei. Magát a konfliktust feltehetően a szovjet titkosszolgálat robbantotta ki az etnikailag sokszínű és fontos iparvárosban Szumgaitban, mely összecsapás a hegyi-karabahi örmény-azerbajdzsáni konfliktus katalizátorává vált. Mihail Gorbacsov és döntéshozatali csapata kiemelkedően fontos szerepet játszott az örmény-azerbajdzsáni ellentét kiélezésében, s egyben hozzájárult a szovjetrendszer válságának leleplezéséhez.
A khankendi/sztyepanakerti eseményeket igyekeztek elhallgatni. Úgy tájékoztatták az azerbajdzsáni embereket, hogy nem történt semmi, tehát letagadták a khankendi/sztyepanakerti történéseket. Miután a tömeg rádöbbent, hogy az információkat elhallgatták, ezrek kezdtek menetelni Hegyi-Karabah felé. A hatóságok megközelítőleg ezerfős rendőrségi egységet mozgósítottak a zavargások lecsillapítására, de végül összecsapás bontakozott ki a hegyi-karabahiAskeránban az azeri tömeg, a falusi örmények és az azerbajdzsáni rendőrök között. Az összecsapásban két azerbajdzsáni vesztette életét (egy azerit eltalált egy kődarab, a másikat pedig egy azerbajdzsáni rendőr ölte meg), s a sebesültek számát illetően nincsenek adatok. Az azerbajdzsáni rádióban Kutasev helyettes főügyész bejelentette, hogy Agdam város körzetében két lakos gyilkosság áldozatául esett. A folyamatos összecsapások híre, és az azerbajdzsánok deportálása Örményország területéről, mind hozzájárultak az örményellenes szumgaiti pogromhoz.
Február 26-án Szumgaitban úrrá lett a nyugtalanság. Aktivisták revansot akartak venni az örményeken az Askeránban meghalt azeriekért. Az elkövetkező három napban, tehát február 27-e és 29-e között a városban általánossá váltak az egyre agresszívabb zavargások, fosztogatások, s végül 32 ember vesztette életét (26 örmény és 6 azerbajdzsáni). A pogrom következtében örmények nagy tömege vált földönfutóvá, s 300 ezer Azerbajdzsánban élő örmény kényszerült lakhelyének elhagyására. Az illetékes állami szervek nem avatkoztak be, a szovjet hadsereg csupán a harmadik napon érkezett a városba.
Figyelemre méltó a szovjetek inaktivitását az ügyben, ugyanis a tény, hogy a szovjet hadsereg a vitatott területen tartózkodott, nem változtatott semmin, mert mozdulatlanul állt és figyelte a pogromot. Nem avatkozott be, mivel nem volt beavatkozási parancsa. Nolyain számára tisztán kirajzolódik, hogy a szumgaiti események rendezője, kivitelezője és irányítója a központi kormányzat volt. A szovjeteknek nem hogy csak nem sikerült megelőzniük a kibontakozó vérfürdőt, hanem szándékosan törekedtek arra, hogy a konfliktust kiélezzék a két fél között, mind örmény mind pedig azerbajdzsáni részről. Tették mindezt a teljes mértékben irányításuk alatt tartott média manipulálásával. A túlzó és gyakran elferdített híreket, nyilatkozatokat gyorsan elterjesztették mindkét nemzet lakossága között. A szumgaiti pogrom kirobbantásában pedig a szovjet börtönökből a városba telepített bűnözőknek is nagy szerepük volt. Azzal a céllal telepítette őket Szumgaitba a szovjetvezetés, hogy indítsák el a pogromot, gondoskodjanak annak életbe lépéséről. Ezzel is magyarázható a szovjet katonai alakulatok kezdeti távolmaradása a szumgaiti vérengzéstől. Kaufman rejtelmes, titokzatos eseményként írja le a szumgaiti történéseket. A szovjet vezetés azzal magyarázta be nem avatkozását, hogy a két nép közötti ősi, elnyomott etnikai gyűlölet került erőszakos tettek formájában a felszínre, s ezen elhúzódó etnikai konfliktus egy olyan gépezetet indított el a városban, melyet még a Szovjetunió sem tudott volna megállítani. Nolyain szerint tisztán látszik, hogy az egyetlen ok, amiért a szovjet milícia tétlen volt az, hogy utasítást kaptak, hogy ne lépjenek közbe.
Nikolai Demidov belügyminiszter-helyettes beismerte, hogy a pogrom idején Szumgaitban tartózkodott. Ez igen furcsává teszi a dolgokat. Tehát a mílicia a „paralízis" miatt nem avatkozott be, vagy más konkrét célok végett? Érdekes az is, hogy a média csupán február 28-áról írt, miközben tudjuk, hogy a konfrontáció több napig is eltartott. Még érdekesebb, hogy február 25-én, tehát egy nappal a szumgaiti erőszakos események kitörése előtt, a szovjet légierő néhány gépe Jereván fölött repült, így nagy valószínűséggel tudomásuk volt a kialakulóban lévő eseményekről. Ez szintén felveti a kérdést, hogy a szovjet erők miért nem avatkoztak be időben? Moszkva célja a terület destabilizálása volt, melyet a két közösség egymás ellen uszításával igyekezett elérni, mely által mindkét fél kormánya meggyengült volna, így Moszkva helyreállíthatta volna befolyását a terület felett. A szumgaiti események azonban egy olyan szörnyű gépezetet indítottak el, melyek kezdtek kicsúszni Moszkva kezéből. A szovjet fegyveres erők csupán két nap eltelte után avatkoztak be (tankok, páncélozott járművek), mely a város örmény lakosságának azonnali deportálását jelentette. Maga az esemény nagy visszhangot keltett Nyugaton, s Gorbacsovot bírálták, amiért későn avatkozott be és engedte, hogy a szumgaiti tűntetés mészárlásba forduljon át.A szumgaiti eseményeket követően az etnikai konfliktus megállíthatatlanul terjedt. Az örmények számára szumgait olyan volt, mint egy emlékeztető az I. világháborús mészárlásra.
A kutatás az Európai Unió és Magyarország támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú „Nemzeti Kiválóság Program- Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program" című kiemelt projekt keretei között valósult meg.

AZ “ÁRVÁK SZŐNYEGE” - EGY REJTÉLYES MŰTÁRGY NYOMÁBAN

Hosszú idő és csend után ismét előkerült az Árvák szőnyegének rejtélyes kérdése az Egyesült Államokban.
Ezúttal a The Washington Post folyóirat egyik újságírója, Kenikvot Filip írt figyelemfelkeltő cikket, melynek tárgya e különleges szőnyeg, amelyet évtizedek óta a Fehér Ház raktárában dugdosnak. A szőnyeg sorsa és hányattatása hasonló ahhoz, ahogy a genocídium tényének elismerését kezelik az Egyesült Államokban.

A szőnyeg igazi kézműves remekmű. A múlt század '20-as éveiben készült örmény árvák kezei által. Elkészültét követően a szőnyeg 1925-ben ajándékként a Fehér Házba került. Információink szerint viszonylag jó állapotban maradt fenn. látható rajta az aprólékos munka eredménye, mintájában és anyagában is gazdag, kifinomult műtárgy, melyet paszomány segítségével még értékesebbé tettek. A szőnyeg mintázata az Éden kertet ábrázolja, ezért is nehéz elképzelni, hogy az 1915 –s események, az Oszmán Birodalom által, az örmények ellen végrehajtott szörnyű, véres népirtás árnyékában készült a szőnyeg.
A cikk szerzője kitér a 1,5 milliónyi meggyilkolt és menetoszolopokban, táborokban éhen halt örményre, akik a 20. század első tömegmészárlásának áldozatai voltak. Ezeknek az eseményeknek eredményeként több százezer gyermek jutott árváságra. Közülük százezernek nyújtottak segítséget egy az Amerikai Egyesült Államokból érkezett, szervezet munkatársai. Erőfeszítéseiknek köszönhetően örmény árva lányokat költöztettek a libanoni Ghazir városába. Ezek a megmentett leányok kezdtek később a szőnyeg elkészítésébe, amelyet azután hálájuk jeléül elajándékoztak a Fehér Háznak.
Közel száz év telt el azóta, s a műtárgyat a tervek szerint idén, december 16-án szerették volna a nyilvánosság elé tárni a Smithsonian Múzeumban. Azonban, szeptember 12.-én a múzeum képviselője jelezte, hogy a Fehér Ház nem hajlandó kiállításra bocsátani a szőnyeget.
A világhírű Smithsonian Múzeum munkatársa, Taylor Paul-Mikle két örmény szervezetnek is írt levelet, melyekben kitért arra, hogy a Fehér Ház nem indokolta meg döntését az elutasítást illetően. Taylor kiemelte, hogy még az Örmény Köztársaság jelenlegi USA nagykövetének erőfeszítései is eredménytelenek voltak e kérdést illetően.
Taylor nyilatkozta továbbá, hogy ezen a héten is beszélt a Fehér Ház képviselőjével, meg szerette volna tudni, hogy mikor is lesz lehetőség a szőnyeg átvételére, de erre sem kapott választ.
De a The Washington Post folyóirat cikkírója, az elutasítások és hárítások ellenére folytatja kutatásait és kitér a már említett két örmény szervezetre. A szervezetek képviselői, Ara Ghazaryan és Levon Ter-Petrosyan szerint az elutasítás oka, egyfajta elvtelen óvatosság, hogy elkerüljék az esetleges negatív reakciókat Törökország részéről.
Obama részéről ez egy újabb pofon volt az amerikai örmény közösségnek, amely maga után kívánja az örmény népirtás tényének elismerését.
Az Örmény Nemzeti Bizottság elnöke, Aram Hambaryan jelezte, hogy miután Obama elfoglalta az elnöki széket, az örmény közösség nagyot csalódott benne. Emlékeztetett rá, hogy Obama jelöltként meg sem kérdőjelezte a népirtás tényét, most azonban még előhozni sem meri a kérdést.

Amerikaiak is mentették az örményeket

Legtöbben talán az Amercom-nak köszönhetik, hogy megmenekültek a biztos pusztulásból.
Nem titok, hogy az Amercom tevékenységeinek köszönhetően 132 ezer gyermek menekült meg.
Az Amercom bizottságot 1915 szeptemberében alapították meg Törökországban, az akkori USA nagykövet Henri Morgentau kérésére.
A nagykövet táviratot küldött az Amerikai Egyesült Államok államtitkárának, kérve, hogy az elnök alapítson egy bizottságot, mely segít megmenteni az örményeket. Az államtitkár ezt továbbította Wilson Woodrow elnöknek. Ennek köszönhetően 1915 és 29 között több mint 132 ezer örmény menekült meg, a szervezet árvaházaiban. E 14 év alatt 117 millió dollár adomány érkezett be összesen. Átszámolva a mai értékekre, 2 milliárd dollárról van szó. A bizottság közel 200 árvaházat, nagy számban iskolákat, szakiskolákat, kórházakat és női menedékhelyeket hozott létre Örményország, Szíria, Egyiptom, Cyprus, Görögország, Bulgária, Európa és az USA különböző lakóterületein.
Az Amercom egyik legnagyobb jótevője az amerikai milliárdos, üzletember és adományozó, John Rockfeller volt. A Rockfeller Archiv Központjának van az egyik legnagyobb dokumentum tára a 20. században készült dokumentumokról. A tár rendkívül gazdag: 60 millió hivatalos irat, 500 ezer fénykép és több ezer videó, melyek nagy része az Amercom örményekkel kapcsolatos jótékonyságát feldolgozza fel.

Felhívás

Kérjük, támogassa alapítványunkat adója 1%-ával!

Adószámunk: 18918816-1-19

 


Arménia Népe Kulturális Egyesület
18042058-1-43 


Örmény Kulturális és Információs Központ Egyesület
18119691-1-41


Örmény Apostoli Vallási Közösség Egyesület
18297179-1-41

 

Köszönjük!

Elérhetőség

 

e-mail: n.akopyan@yahoo.com
telefon: 06-70-945-1588

 

Online Rádiók

 

 


 

nemzetisegi adasok 101h 

Támogatóink

AZ ÖRMÉNY KULTÚRÁÉRT ALAPÍTVÁNY MŰKÖDÉSÉT TÁMOGATJA

 

emmi logo

Keresés