ÖRMÉNY KARÁCSONY

ÖRMÉNY KARÁCSONY

In: Kiemelt hír

A Veszprémi Örmény Nemzetiségi Önkormányzat Tisztelettel várja Önöket 2018.december 18-án, kedden 16,00 órai kezdettel megrendezésre kerülő „ÖRMÉNY KARÁCSONY” programjára Helyszín: Helyszín:Agora,Táborállás park 1.

Tovább...

"HOTEL YEREVAN" SZÍNHÁZ VESZPREM-ben

In: Kiemelt hír

Az elmúlt évek kitartó, magas színvonalú munkája bebizonyította, hogy a Magyarországi örmény közösség életében, kulturális értelemben a színház az egyik legfontosabb összetartó erő. November 9 –en Agóra Veszprém Városi Művelődési…

Tovább...

Október 6-a Veszprémben

Október 6-a Veszprémben

In: Kiemelt hír

A veszprémi Örmény Nemzetiségi Önkormányzat ez évben is megemlékezett az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hőseiről és elhelyezte a tisztelet és gyász virágait. Különös tisztelettel emlékeztek a két örmény katonai vezetőre,…

Tovább...

A gránátalma

Elmúlt számunk egyik portréjában esett szó a gránátalmáról, mint az örmény szimbólumrendszer legfontosabb motívumáról. Ez a különleges sokmagú gyümölcs az ország egyik legismertebb jelképe. Örmény mitológiában a gránátalma jeleníti meg a termékenységet és a jó szerencsét. Legfőbb elhárítója a gondoknak, de véd a szemmel veréstől is. Esküvőkön Nyugat-Örményországban, a menyasszony gránátalmát dob el és tör darabokra. Az ilyenkor szanaszét szóródó magvak biztosítják az eljövendő gyermekáldást. A szimbólum jelentőségét igazolttörténelmi örmény kéziratok, művészeti ábrázolások és kőfaragványok tanúsítják.  Paradzsanov világhírű filmjében az alma már az legyőzhetetlen lelkű Örményországot szimbolizálja a remény a túlélés és az újjászületés jelképeként. A gránátalma ábrázolása olyan elterjedt, hogy ma szinte egyetlen kiállítás sincs, ahol ne találkoznánk legalább egy festménnyel, kerámia vagy fém műalkotással, amelynek témája e gyümölcs . Megy minden művészeti kiállítás, és már biztos, hogy két vagy három (vagy több) festmények ahol a gránátalma szerepelt. Végül következzen a sok örmény mesére jellemző zárófordulat: „ Három gránátalma pottyant az égből, az egyik a mesélőé, a másik a hallgatóé, a harmadik pedig az egész világé!”

A Noravank Monostor

A 13. században épült Noravank monostor lenyűgöző épületegyüttese egyike az örmény építészet középkori gyöngyszemeinek, mely szerepel a Világörökség javaslati listán is. A Noravank monostor Örményországban, a Szjunik közepén, a Geghard épületegyüttesétől déli irányban található, kietlen kopár hegyek között.

Az örmény kultúra kezdeteit a 4. századra, Világosító Szent Gergely apostolsága idejére tehetjük. Ő rombolta le a korábbi istenségek (Ormiozd, Anahita, Vahagn) szentélyeit, és helyükön keresztény egyházakat alapított.Meszrop Mastoc az 5. században megalkotta az örmény ábécét, melyet máig használnak, s ezzel lehetővé vált az írás használata, és a Biblia lefordítása is. Éppen az írásbeliség hiánya volt az oka annak, hogy örmény nyelvi emlékek csak az 5. századtól maradtak fenn.Ekkor alakultak ki az örmény építészet alapelvei is, melyek aztán hosszú évszázadokra döntő befolyással voltak az örmény építészetben és kultúrában, A 11–13. századi örmény építészet külön jelentőséget tulajdonított a monostoregyütteseknek.

A templom nyugati homlokzata az Atyaisten és a Szűz és a gyermek című domborművel.A Noravank monostor lenyűgöző épületegyüttese egy főtemplomból, és az azzal nyugatról szomszédos Gavitból és Burtel Orbelján (Orbeli) herceg kétszintes sírtemplomából áll.A főtemplommal ellentétben, mely keresztkupolás szerkezetű, és az épület mára már félig romba dőlt, a Gavit és kiváltképpen a síremlék szinte eredeti állapotában maradt fenn. Az épületegyüttes mindkét tagját Momik, az Orbelján fivérek építésze építette, és halála évében 1339-ben fejezte be.

A templom nyugati homlokzatának timpanonjaiba is ő faragta a Szűz és a gyermek, valamint az Atyaistent ábrázoló két domborművet is.

Az épületet a két szintes sírtemplom foglalja össze, melynek kissé süllyesztett alsó szintjén épült meg maga a síremlék, a tetején pedig a keresztfekvésű temetkezési templom. A templomba a bejárat két oldalán felfutó lépcsősoron lehet bejutni, és az alsó szerényebb kivitelű szint a felső szellős rotundában végződő szint támasztéka is egyben.

A felső szint bejárata fölött a Szűz, az alsó szint bejárata fölött pedig a Dészisz című alkotás látható. A rotunda oszlopain a donátorcsoport látható, melyen az Orbelján fivérek a templom modelljét adják át a szűznek.

A domborművek tökéletes plasztikusságuknak köszönhetően valamennyien fő jellegzetességei az épületnek.

GRIGOR SHLDIAN – A REALISTA FESTŐ

Grigor Shldian 1900. augusztus 20-án született Nor Nakhichevan-ban. Édesapja, Hovhannes Shldian, népszerű ügyvéd, fiát Moszkvában taníttatja. Az ifjú diák nem szereti az iskolát, viszont minden moszkvai képzőművészeti kiállításon ott van. A művész társaságok gyakori vendége, mígnem egy szép napon ő maga is ecsetet ragad a kezébe.
Festményeit először 1916 tavaszán mutatja be. hat festményét küldi el egy rostovi kiállításra, ahol mindegyiket kiállítják (általában csak egyet-kettőt vettek be egy festőtől). Megismerve az őt körülvevő világot, egyre inkább rácsodálkozik az emberi arcra kiülő érzelmek plasztikusságára, a természetben lakozó vonásokra, impressziókra A valós és absztrakt - ez a festői hitvallás, ami egész munkásságát jellemzi.
Shldian Oroszországnak hangulatát a forradalom utániság jellemezte - veszélyes és kiszámíthatatlan létezés ez, amely elől a fiatal művész hamis iratokkal Grúziába, majd Kostandnupolisba menekül, ahol különféle munkákat tart, hogy fenntarthassa magát. A fiatal festő minden vágya, hogy Olaszországba költözzön és megvalósítsa álmait, de az olasz kormány nem fogadta el vízumot a Shldianhoz hasonló politikai menekültektől. terveit megváltoztatva Bécsbe költözik – itt fedezi fel Carravaggiot, akit példaképeként tartanak számon.
Shldian Bécsből Berlinbe költözik, ahol újratalálkozik Lilia-Yelenával, akivel már korábban Grúziában ismerkedtek meg, és összeházasodnak. A művész nem kedveli várost, illetve a Berlinben virágzó modernizmust. Amellett, hogy minden kritikus, író, kiadó az izmusokat képviselő művészeket isteníti, Shldian a rasszizmussal találkozik. A fiatal pár Olaszországba költözik. Róma a fiatal Shldiant is vonzza, legtöbbet a művészeti galériákat és templomokat látogatja. 1926-ban itt nyit saját műtermet, amelyben 1926-ban első kiállítására kerül sor. A híres olasz művész, Roberto Longhi mutatta be Shldiant a jelenlévőknek és így, lépésről-léprésre válhatott aztán híressé.
Egyszer egy belgiumi kiállítás-meghívóra válaszolva küldött el öt vászonfestményt, amiről megfeledkezett. Nem sokkal később kapott a Brüsszeli Királyi Múzeumtól táviratot, hogy Párizsban készült "Marineta" című munkáját megveszi, 10.000 belga frankért. Sajnos az öröm rövid ideig tartott, mivel adósságai nem fogytak, és minden tulajdonát lefoglalták és elárverezték.
100 lírával a zsebében Milánóba utazik, ahol Roberto Longhi segítségével kiállítást nyit saját munkáiból és sikerül néhány festményt eladnia.
A nyomor beláthatatlan ideig tartott volna, ha nem lép közbe Ugo Ojetti híres kritikus a "Corriere Della Sera"-ban, egy igen befolyásos folyóiratban megjelentetett cikkével.
"Telefonhívásra ébredte,",- emlékszik vissza a művész, "az egyik barátom egyenesen beleüvöltött a kagylóba "ébresztő, te mázlista, menj, és azonnal vedd meg", aztán a többi barátom is felhívott, hogy gratuláljon. Lerohantam, hogy megvegyem az újságot és szinte magamba szívtam a cikket. Ojetti, alaposan elemezve művészetemet, túlbecsülve, világszerte ismert művészekre használt jelzőkkel írt a munkáimról. Azon a reggelen Olaszország egyik leghíresebb művészévé váltam.
Shldian 1958-ban látogatott haza, megismerte az otthoniak életkörülményeit, és a Szent Echmiadzin Katedrálisban megfestette "Örményország Szüze" című festményét, akárcsak Rómában, a Szent Mária Templomban, amelynek falait Shldian öt mesterműve díszíti.
Grigor Shldian munkássága magába foglal portrékat, csendéleteket, tájképeket egyaránt. Sokkal fontosabb a középpontba helyezett ember, személyiség, álmaival és érzelmeivel, szorongásaival és örömeivel együtt. Shldian nagy mestere volt a lélektani portrénak.
Grafikusként is híres volt. Rengeteg könyvborítót tervezett, köztük az Anna Karenina olasz kiadását, de díszlettervezőként Prokofjev "Háború és Béke" vagy Stravinsky "Mavra"című műveinek színpadra vitelén is dolgozott.
"A festőnek úgy kell báni az ecsettel, mint Paganini a vonóval. Ő a felelős a formáért, az alakért és úgy kell közvetítenie a színeket és árnyalatokat, hogy az a megfigyelő részéről csodálatot váltson ki."- mondta Shldian.
Shldian 1985-ben, Rómában hunyt el. 70éven át tartó művészi munkásságát egyetlen nemes célnak szentelte: felfedni a létszépségét és az emberi lélek nagyságát.

SZUMGAIT

Az 1988-ban Szumgait városában kibontakozó események voltak a Szovjetunió utolsó éveinek talán legjelentősebb eseményei. Magát a konfliktust feltehetően a szovjet titkosszolgálat robbantotta ki az etnikailag sokszínű és fontos iparvárosban Szumgaitban, mely összecsapás a hegyi-karabahi örmény-azerbajdzsáni konfliktus katalizátorává vált. Mihail Gorbacsov és döntéshozatali csapata kiemelkedően fontos szerepet játszott az örmény-azerbajdzsáni ellentét kiélezésében, s egyben hozzájárult a szovjetrendszer válságának leleplezéséhez.
A khankendi/sztyepanakerti eseményeket igyekeztek elhallgatni. Úgy tájékoztatták az azerbajdzsáni embereket, hogy nem történt semmi, tehát letagadták a khankendi/sztyepanakerti történéseket. Miután a tömeg rádöbbent, hogy az információkat elhallgatták, ezrek kezdtek menetelni Hegyi-Karabah felé. A hatóságok megközelítőleg ezerfős rendőrségi egységet mozgósítottak a zavargások lecsillapítására, de végül összecsapás bontakozott ki a hegyi-karabahiAskeránban az azeri tömeg, a falusi örmények és az azerbajdzsáni rendőrök között. Az összecsapásban két azerbajdzsáni vesztette életét (egy azerit eltalált egy kődarab, a másikat pedig egy azerbajdzsáni rendőr ölte meg), s a sebesültek számát illetően nincsenek adatok. Az azerbajdzsáni rádióban Kutasev helyettes főügyész bejelentette, hogy Agdam város körzetében két lakos gyilkosság áldozatául esett. A folyamatos összecsapások híre, és az azerbajdzsánok deportálása Örményország területéről, mind hozzájárultak az örményellenes szumgaiti pogromhoz.
Február 26-án Szumgaitban úrrá lett a nyugtalanság. Aktivisták revansot akartak venni az örményeken az Askeránban meghalt azeriekért. Az elkövetkező három napban, tehát február 27-e és 29-e között a városban általánossá váltak az egyre agresszívabb zavargások, fosztogatások, s végül 32 ember vesztette életét (26 örmény és 6 azerbajdzsáni). A pogrom következtében örmények nagy tömege vált földönfutóvá, s 300 ezer Azerbajdzsánban élő örmény kényszerült lakhelyének elhagyására. Az illetékes állami szervek nem avatkoztak be, a szovjet hadsereg csupán a harmadik napon érkezett a városba.
Figyelemre méltó a szovjetek inaktivitását az ügyben, ugyanis a tény, hogy a szovjet hadsereg a vitatott területen tartózkodott, nem változtatott semmin, mert mozdulatlanul állt és figyelte a pogromot. Nem avatkozott be, mivel nem volt beavatkozási parancsa. Nolyain számára tisztán kirajzolódik, hogy a szumgaiti események rendezője, kivitelezője és irányítója a központi kormányzat volt. A szovjeteknek nem hogy csak nem sikerült megelőzniük a kibontakozó vérfürdőt, hanem szándékosan törekedtek arra, hogy a konfliktust kiélezzék a két fél között, mind örmény mind pedig azerbajdzsáni részről. Tették mindezt a teljes mértékben irányításuk alatt tartott média manipulálásával. A túlzó és gyakran elferdített híreket, nyilatkozatokat gyorsan elterjesztették mindkét nemzet lakossága között. A szumgaiti pogrom kirobbantásában pedig a szovjet börtönökből a városba telepített bűnözőknek is nagy szerepük volt. Azzal a céllal telepítette őket Szumgaitba a szovjetvezetés, hogy indítsák el a pogromot, gondoskodjanak annak életbe lépéséről. Ezzel is magyarázható a szovjet katonai alakulatok kezdeti távolmaradása a szumgaiti vérengzéstől. Kaufman rejtelmes, titokzatos eseményként írja le a szumgaiti történéseket. A szovjet vezetés azzal magyarázta be nem avatkozását, hogy a két nép közötti ősi, elnyomott etnikai gyűlölet került erőszakos tettek formájában a felszínre, s ezen elhúzódó etnikai konfliktus egy olyan gépezetet indított el a városban, melyet még a Szovjetunió sem tudott volna megállítani. Nolyain szerint tisztán látszik, hogy az egyetlen ok, amiért a szovjet milícia tétlen volt az, hogy utasítást kaptak, hogy ne lépjenek közbe.
Nikolai Demidov belügyminiszter-helyettes beismerte, hogy a pogrom idején Szumgaitban tartózkodott. Ez igen furcsává teszi a dolgokat. Tehát a mílicia a „paralízis" miatt nem avatkozott be, vagy más konkrét célok végett? Érdekes az is, hogy a média csupán február 28-áról írt, miközben tudjuk, hogy a konfrontáció több napig is eltartott. Még érdekesebb, hogy február 25-én, tehát egy nappal a szumgaiti erőszakos események kitörése előtt, a szovjet légierő néhány gépe Jereván fölött repült, így nagy valószínűséggel tudomásuk volt a kialakulóban lévő eseményekről. Ez szintén felveti a kérdést, hogy a szovjet erők miért nem avatkoztak be időben? Moszkva célja a terület destabilizálása volt, melyet a két közösség egymás ellen uszításával igyekezett elérni, mely által mindkét fél kormánya meggyengült volna, így Moszkva helyreállíthatta volna befolyását a terület felett. A szumgaiti események azonban egy olyan szörnyű gépezetet indítottak el, melyek kezdtek kicsúszni Moszkva kezéből. A szovjet fegyveres erők csupán két nap eltelte után avatkoztak be (tankok, páncélozott járművek), mely a város örmény lakosságának azonnali deportálását jelentette. Maga az esemény nagy visszhangot keltett Nyugaton, s Gorbacsovot bírálták, amiért későn avatkozott be és engedte, hogy a szumgaiti tűntetés mészárlásba forduljon át.A szumgaiti eseményeket követően az etnikai konfliktus megállíthatatlanul terjedt. Az örmények számára szumgait olyan volt, mint egy emlékeztető az I. világháborús mészárlásra.
A kutatás az Európai Unió és Magyarország támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú „Nemzeti Kiválóság Program- Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program" című kiemelt projekt keretei között valósult meg.

Felhívás

Kérjük, támogassa alapítványunkat adója 1%-ával!

Adószámunk: 18918816-1-19

 


Arménia Népe Kulturális Egyesület
18042058-1-43 


Örmény Kulturális és Információs Központ Egyesület
18119691-1-41


Örmény Apostoli Vallási Közösség Egyesület
18297179-1-41

 

Köszönjük!

Elérhetőség

 

e-mail: n.akopyan@yahoo.com
telefon: 06-70-945-1588

 

Online Rádiók

 

 


 

nemzetisegi adasok 101h 

Támogatóink

AZ ÖRMÉNY KULTÚRÁÉRT ALAPÍTVÁNY MŰKÖDÉSÉT TÁMOGATJA

 

emmi logo

Keresés