ÖRMÉNY KARÁCSONY

ÖRMÉNY KARÁCSONY

In: Kiemelt hír

A Veszprémi Örmény Nemzetiségi Önkormányzat Tisztelettel várja Önöket 2018.december 18-án, kedden 16,00 órai kezdettel megrendezésre kerülő „ÖRMÉNY KARÁCSONY” programjára Helyszín: Helyszín:Agora,Táborállás park 1.

Tovább...

"HOTEL YEREVAN" SZÍNHÁZ VESZPREM-ben

In: Kiemelt hír

Az elmúlt évek kitartó, magas színvonalú munkája bebizonyította, hogy a Magyarországi örmény közösség életében, kulturális értelemben a színház az egyik legfontosabb összetartó erő. November 9 –en Agóra Veszprém Városi Művelődési…

Tovább...

Október 6-a Veszprémben

Október 6-a Veszprémben

In: Kiemelt hír

A veszprémi Örmény Nemzetiségi Önkormányzat ez évben is megemlékezett az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hőseiről és elhelyezte a tisztelet és gyász virágait. Különös tisztelettel emlékeztek a két örmény katonai vezetőre,…

Tovább...

MÁRCIUS 15-I MEGEMLÉKEZÉS

Hagyományainkhoz híven, március 15-én az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hőseire emlékezünk.

A Veszprémi Örmény Nemzetiségi Önkormányzat, a Veszprémi Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat és a Veszprémi Ukrán Nemzetiségi Önkormányzat közösen emlékeztek 15 órától  a Török Ignác utcában, Lázár Vilmos és Kiss Ernő emlékmű és bronz emléktábla előtt.

Az ünnepségen beszédet mondott Rainer Pál történész, a szabadságharc hangulatát Rábai Zsanett és Horváth Imre, a TIT Váci Mihály Irodalmi Színpad tagjai idézték fel, a Díszőrség és a katonai tiszteletadást az MH 54. Radarezred biztosította. Az Örmény Kultúráért Alapítvány önkéntese Ani Hasratyan örmény nyelven köszöntötte a megjelent vendégeket.

 

 

 

 

 

William Saroyan

William Saroyan 1908 augusztus 31-én született a Kaliforniai Fresno városában az oszmán birodalomból bevándorló örmény szülők gyermekeként.  Apja 1905-ben érkezett New York-ba és az örmény apostoli templom prédikátoraként tevékenykedett. Három éves volt, mikor édesapja halálát követőent testvérével együtt árvaházba került. Az árvaházi évek tapasztalatai és történései számos írásában megjelennek. Öt évvel később, a család újraegyesült Fresno-ban, ahol édesanyjának sikerült munkát kapnia a helyi konzervgyárban. Folytathatta tanulmányait, majd amikor megismerte apja korábbi írsait eldöntötte, hogy maga is író lesz. Szárnypróbálgatásként néhány korai rövid cikk jelent meg a Overland Monthly című lapban .  1934-ben jelenik meg az A repülő trapéz című műve, mely áttörést hoz száméra az ismertségben. 1940-ben jelenik meg első novellagyűjteménye a bevándorló sorsot bemutató A nevem: Aram címmel. A kötet nemzetközi bestsellerré válik. Az első történet jelent meg 1930-ban. 

Saroyan a második világháború alatt az amerikai hadseregben szolgált. 1942-ben kis híján hadbíróság elé került The Adventures of Wesles Jackson című regénye miatt, melyért a pacifizmus vádjával illették. 1943-ban Oscar díjat kap a legjobb forgatókönyv kategóriában, darabjait Amerika és Európa szerte játsszák a színházak. Még mielőtt írni kezdett volna, képzőművészettel is foglalkozott. Absztrakt expresszionosta stílusú képeiből számos kiállításon találkozhatott a közönség, főként New Yorkban. 1979-ben az amerikai színház hallhatatlanjainak csarnokába, az American Theater Hall of Fame-be.

Az amerikai Fresno központjában álló házat, ahol a híres örmény-amerikai szerző William Saroyan élete utolsó 17 évét töltötte az élete hamarosan múzeummá alakítják és irodalmi és kulturális rendezvények otthona lesz.

 

ÖRMÉNY HÚSVÉT

A húsvét Krisztus feltámadásának az emlékünnepe az egyházban. Mindig a tavaszi napéjegyenlőség utáni holdtöltét követő vasárnapra esik, vagyis a március 22-ét követő 35 nap bármely vasárnapjára. A jeles egyházi ünnep körül az idők folyamán igen gazdag és változatos népi szokás-hagyomány alakult ki.

Ezek a hagyományok és szokások az egyes néprajzi tájaknak megfelelően erősen eltérnek egymástól. A Húsvéttal kapcsolatos ünnepek csúcspontja mindenképpen a véres állatáldozat bemutatása volt. Az örményeknél jóformán minden nagyobb egyházi ünnepen sor került állatáldozatra, ezek közül azonban kiemelkedik a húsvéti szertartás. Az állatáldozatot az adott közösség mindig közösen mutatta be és az áldozati állat húsát is közösen fogyasztotta el. Az áldozati állatokat, egy-két ökröt vagy néhány birkát már az ünnep előtt megvásárolták az erre a célra összegyűjtött pénzből. Nagyszombat estefelé az állatokat tarka szalagokkal és égő gyertyákkal feldíszítve a templom elé vezették, ahol a pap megáldotta őket. Ezután az állatokat elvezették, leölték, megnyúzták, feldarabolták és a húsukat nagy kondérokban főzni kezdték. A húsfőzés egész éjszaka eltartott, a tűz élesztését és az étel kavargatását a legények végezték iszogatás és játékok közepette. Másnap, húsvét vasárnapján már alig várta a nép, hogy a misének vége legyen. Minden családból egy-egy embert küldtek a kondérhoz az áldozati ételért. Azok pedig úgy ahogy voltak, ünneplősen fogták a vedret és sorban álltak a kondérok mellett. Az igazságos „áldozat-osztók" minden vederbe belemerték a családi adagot, húsból pedig annyi darabot adtak, ahány főből az illető család állt. Az otthoniak nagyon türelmetlenül várták már az ételhozót, hiszen szigorúan tilos volt az áldozati étel megkóstolása előtt más ételt magukhoz venni. Az ünnepi ebéd elfogyasztása után kezdetét vették a látogatások és vendégeskedések, amikor a rokonok és ismerősök kölcsönösen felkeresték egymást. Ilyenkor persze illett ajándékot is vinni: süteményt, édességet, piros tojást, sült csirkét. Megkülönböztetett gondot fordítottak a már jegyben járó fiatalok, a menyasszony és a vőlegény kölcsönös megajándékozására. Délután aztán elkezdődtek a különböző versenyek, játékok és egyéb szórakozások, leginkább az a fiatalok táncos mulatsága, ami több napig is eltarthatott. 
A gyerekek csoportokba verődve jártak házról-házra és a megfelelő énekek kántálásával pénzt, festett tojást és egyéb kincset gyűjtöttek. Egészen sajátságos mozzanata volt az örmény húsvétnak a lelki testvér választás ill. testvérré fogadás. Az előzőleg megegyezett párokat a pap a húsvéti mise után megáldotta és ezzel lelki testvérekké váltak. A lelki testvérség egész életre szólt és gyakran erősebb köteléknek bizonyult, mint a született testvéreké. A lelki testvérséget az egyház is igen komolyan vette, annyira, hogy például eltérő neműek esetében házassági akadályt is képezhetett.

Hor Virap

A Hor Virap egy 17. században épített kolostor Örményország délnyugati részén, az Ararat tartománybeli Luszarat falu szomszédságában, az Arakszfolyó bal partján a török határ mellett. Örmény oldalról készült fényképeken a kolostor háttereként gyakran megjelenik az egykor örmény földön fekvő, ma már török területen magasodó, közeli Ararát, az örmények nemzeti jelképe.

A kolostor helyén és környékén állt egykor a történelmi Artasat városa, melyet I. Artaxiász örmény király, az Artaszészida dinasztia első uralkodója alapított és tett meg Armenia Magna (azaz Nagy-Örményország) fővárosává Kr.e. 189-188-ban, s amelyet római légiók pusztítottak el Kr.u. 163-ban. A jelenlegi Artasat város a történelmi város romjaitól mintegy 8–10 km-rel északabbra található.

A kolostor története összefonódik Világosító Szent Gergely (kb. 257 – kb. 331) nevével, aki az intézményesített örmény keresztény egyház alapítója, és akit a legenda szerint az akkor még pogány III. Tiridatész örmény király a jelenlegi kolostor helyén levő tömlöcbe, egy mély verembe – ezt jelenti a kolostor neve – vettetett térítő tevékenysége miatt. A király azt gondolta, hogy a veremben élő mérges kígyók halálra marják majd a foglyot. Gergelyt azonban a kígyók nem marták meg, s egy kedves asszony segítségének köszönhetően életben maradt (akinek egyes források szerint Isten mutatta meg Gergely rabságának helyét), aki aztán rendszeresen élelemmel teli kosarakat eresztett le neki a mélybe. Gergely 13 évig raboskodott a veremben. A király, miután elrendelte 37 szűz kivégzését – köztük volt Szent Ripszime és Szent Gajane, akik Rómából menekültek Örményországba, hogy terjesszék a kereszténységet –, megőrült, s más források szerint vaddisznóvá is változott. 301-ben a király nővére, Hoszrovaduht ismétlődő álmot látott, amelyben azt az üzenetet kapta egy angyaltól, hogy a királynak ki kell hozatnia Gergelyt a veremből, és alá kell vetnie magát a rab szándékának ahhoz, hogy a királyság fennmaradhasson, s hogy a király feloldozást nyerjen. Már az csodaszámba ment, hogy Gergelyt életben találták a veremben, de azután az is, hogy a király visszaváltozott emberré. Ezután Gergely a királyt és egész udvarnépét megkeresztelte Vagharsapatban. Megkeresztelése és elméjének visszatérte után a király dekrétumot bocsátott ki, amelyben Gergelyt minden joggal felruházta ahhoz, hogy az örmény nemzetet megtérítse. Így még 301-ben Örményország lett az első olyan ország, amely államvallásává tette a kereszténységet. 302-ben Leontius érsek Caesariában Gergelyt Örményország pátriárkája tisztségében erősítette meg, s ezzel Világosító Szent Gergely az intézményesített örmény keresztény egyház első katolikosza lett. Küldetését teljesítve 80 éves korában visszavonult egy kis szerzetesi közösségbe az akkori Daranalia tartományban, Felső-Örményországban található Sebuh-hegy (Kara Dağ, ma már Törökország területén áll Erzincan és Kemah között, az Eufrátesz nyugati ágának jobb partján) közelében levő kis szentélybe, s itt élte le hátralevő életét.

Bár Szent Gergely halála után a verem helyét tisztelték és a kora középkori (5-6. századi) krónikákban zarándokhelyként említették, a kolostor építésének története csak későbbi időpontra, a 7. századra vezethető vissza: ekkor III. Narszész örmény katolikosz kis kápolnát emeltetett a verem fölé. Egy másik templom is állhatott már korábban a kolostor előtt; ezt azon idősebb kőtömbök alapján feltételezik, melyeket a kolostor nagy, központi templomának, a 17. században emelt Szűz Mária-templomnak az építéséhez is felhasználtak.

A kolostorkomplexum főépülete az udvar közepén álló, 17. században épített Szűz Mária-templom, mely kupolás csarnoktemplom, bejárata nyugat felé tekint. A templom egy sziklafelboltozódás tetején épült, ami néhol kibukkan a kolostorudvar kövezetének szintje alól. A 14. század második felében a hódító Timuridáklerombolták a templomot, s csak a 17. században építették újjá. Később földrengések rongálták meg ismét, emiatt újjáépítés vagy „csak” felújítás alatt állt 1939-ban, 1949-ban és 1957-ben. A legutóbbi felújítást 2000-2001-ben végezték el rajta annak az évfordulónak keretében, hogy Örményország 1700 éve tette meg államvallássá a kereszténységet.

A Szűz Mária-templomtól délnyugatra a kolostor erődfalának részét képezi a Szent György-templom. Alatta található az a verem, ahol Világosító Szent Gergely 13 évig raboskodott. A Szent György-templom kis méretű bazilika, félkörös apszissal. Az örmény templomokkal ellentétben nem kelet–nyugati tájolású (keleti végében az oltárral), hanem északnyugat–délkeleti, hasonlóan Garni templomához, amit egy urartui szakrális hely fölé emeltek. Emiatt egyesek azt feltételezik, hogy ezen a helyen is ilyen kegyhely állt korábban, ez azonban nem bizonyított.

III. Narszész örmény katolikosz – aki a 7. században számos keresztény épületet emeltetett, és véget vetett az állam és az egyház kettéválasztottságának, és akit Szent Gergely maradványai mellé temettek – 642-ben kápolnát építtetett a verem fölé. A kápolnán belül két verem is található, melyek közül a távolabbi az, ahol Gergely 13 éven keresztül fogoly volt, mielőtt III. Tiridatész királyt megkeresztelte. A verem 6 méter mély, átmérője 4,4 méter; a maga idejében a történelmi Artasat királyi palotájának öregtornyában a kivégzésre ítéltek börtönéhez tartozott.

Felhívás

Kérjük, támogassa alapítványunkat adója 1%-ával!

Adószámunk: 18918816-1-19

 


Arménia Népe Kulturális Egyesület
18042058-1-43 


Örmény Kulturális és Információs Központ Egyesület
18119691-1-41


Örmény Apostoli Vallási Közösség Egyesület
18297179-1-41

 

Köszönjük!

Elérhetőség

 

e-mail: n.akopyan@yahoo.com
telefon: 06-70-945-1588

 

Online Rádiók

 

 


 

nemzetisegi adasok 101h 

Támogatóink

AZ ÖRMÉNY KULTÚRÁÉRT ALAPÍTVÁNY MŰKÖDÉSÉT TÁMOGATJA

 

emmi logo

Keresés