Armen Yengoyan

armen yengoyan

 

 

 

 

 

 

Szeptemberben egy halk szavú, fürkésző tekintetű, őszes szakállú fotós járta Budapest utcáit. Képeket hozott, s miközben járt-kelt az országban, szorgalmasan kattintgatva képeket is vitt magával. Elvitte azokat a pillanatokat, amelyeket messziről jött örményként a találkozásokról megörökített. Találkozás az itt élő örményekkel, nyíltszívű, kíváncsi magyarokkal, az itteni fénnyel, árnyékkal, ami visszaverődik a tárgyakról, emberekről, sorsokról. Armen Yengoyan fotóművész munkáiból Budapesten, Veszprémben és  Székesfehérváron is nyílt tárlat. Mindenkinek lett egy, sőt több kedvenc képe. A miénk a néni a tükörben…

Armen Yengoyan 1955-ben született Jerevánban. Mielőtt végleg a fotózásnak szentelte volna életét, dolgozott robotikai  rendszertervezőként és építészként is, valamint rajzot és számítógépes tervezést tanított iskolában, miközben tagja volt az Armenia GPS rendszer kidolgozói csapatának. 2012-ben a Kulturális Minisztérium által meghirdetett „Az én és a mi győzelmeink” nevű  fotós pályázaton Armen harmadik helyezést ért el.

Fotóit rendszeresen közzé tette az „Armenia” örmény nyelvű magyarországi folyóirat, valamint az örményországi „Kerparvest” (képzőművészet), „Arevacaxik” (napraforgó) folyóiratok, és „Krtutyun”(nevelés) és „golos Armenii” (Örményország hangja) újságok.

Szeptember 13-án a jereváni Tekeyan Központban megnyílt Armen Yengoyan „Frontvonal” című kiállítása. A fotók többsége fehér-fekete, tiszteket ábrázoló portrékból áll. Mr. Yengoyan nem fényképezni, hanem önkéntesként csatlakozott Mergelyan csapatához, és határvédőként ment a frontvonalra. „A fegyverekkel együtt sikerült magammal vinnem a kamerám is, és fotókat gyűjteni a határnál.”- tudtuk meg a fényképésztől.

A kérdésre, hogy mit mondanak ezek a fotók a Magyarországon élő örménységnek és a magyar társadalomnak Örményországról és Artsakhról az elmúlt 25 év függetlenségéről, a fotóművész így nyilatkozott: egy kollekciót szeretett volna bemutatni az ő szülőföldről, arról a földről, ami az övék volt, és amelyen ma is élnek, ahol ugyanaz az Ararát magasodik, ugyanazok az épületek, ugyanaz az életmód, ugyanaz az ember és természet, egy szóval Örményországról az összes ízével és illatával.