Örményország

Elfelejtett genocídium

Hasznos tudnivalók Örményországba utazóknak

Röviden a magyarországi örmények történelmérol

Örmény dalok

Örmény betűk

Az örmény konyha

Örményország

vissza

Elfelejtett genocídium

1915 április 24.: egy elfelejtett genocídium
A kivégzett örmények emlékére
Az Ifjú Törökök nyolcvanhét évvel ezelott kezdték deportálni az örmény tömegeket a szíriai sivatagok felé. „Ki emlékszik manapság az örmény genocídiumra?” – tette fel szarkasztikus kérdését Hitler 1939-ben. Természetesen a német diktátor mindezzel az általa tervezett népirtásra célzott.
Az örmény genocídium neve „Metz Yeghern”, vagyis „nagy rossz”. Ezen a néven vonult be a történelembe a XX. század elso nagy népirtása. Az 1915-ben véghezvitt tömegmészárlás több, mint 1 millió 500 ezer örmény életét oltotta ki. A gyilkosok senkinek nem kegyelmeztek: ugyanaz a sors várt férfira, nôre, gyerekre egyaránt. A kétmilliós örmény kisebbségnek több mint 2/3-a eltunt az élôk sorából. A Deir es Zor szír sivatag fele történô deportálás szellemi és gyakorlati szervezôje az Egység és Haladás pártja (Itytihad ve Terakki), az Ifjú Törökök (Genc Turkler) politikai irányzata volt. Az ideológia gyakorlati következménye mindmáig számos európai számára ismeretlen.

Az évszázad elején az örmények többségben voltak Anatólia török tartományban. Ma teljesen hiányoznak errôl a területrôl. Az elüldözött örmények erôs közösségeket hoztak létre a világ különbözô részein: Görögországban, Libanonban, Franciaországban, az USA-ban. Nemzeti államuk 1991-ben kiáltotta ki függetlenségét. Az Örmény Köztársaság kiterjedésében a régi Szovjetunió örmény területeire redukálódott. Az örmények ellen elkövetett török atrocitások arra kényszerítették a szövetségeseket, hogy az I. világháború után bevezessék a „crimes against humanity” (emberiség elleni bunök) kifejezést. A nürnbergi perben ezt használták fel a náci tömeggyilkosok ellen. Az örmények lemészárlását az ENSZ Emberjogvédô Komissziója (1973) az 1900 utáni elsô genocídiumként tartja nyilván. 2000 novemberében az olasz parlament, az európai és a francia parlament, valamint a Vatikán hatására jóváhagyott egy nyilatkozatot, amely nyilvánosan elismeri az 1915-ös eseményeket genocídiumként. Törökország azonban mindmáig elutasítja ezt a történelmi valóságot. Üldözi és fenyegeti mindazon személyeket, akik a genocídium szót használni merik.
Az örmény közösségek tagjai egyetértenek abban, hogy „ha nem akarjuk elfelejteni, akkor emlékezni kell rá”. „A gyilkosságot nem lehet a gyilkosok személyének fontossága szerint mérni. Az új generációnak meg kell ismernie a történelmi valóságot, hogy ne ismételje meg a történelem nagy hibáit. Nem feledhetjük el a múlt valóságát, ezért nem hallgathatunk tovább”.
1915. április 24-én letartóztatták és kivégezték a konstantinápolyi örmény elitet. Ezzel kezdetét vette a rövid ideig tartó, de annál nagyobb hatásfokú örmény népirtás. Az akciók következtében sikeresen kiirtották az örmény lakosságot Törökország területén. Az Ifjú Törökök folytatták Abdul Hamid szultán 1894-ben megkezdett atrocitásait. Ultranacionalista és állami ideológiájukat (melynek fontos gazdasági motivációja is volt) iszlám vallási alapokra fektették. Az örményeket nemzeti ellenségnek tekintették, mivel más fajhoz és kultúrához tartoztak, más volt az életstílusuk, és erôs kapcsolatokat tartottak fenn más országok polgáraival. Az „Egység és Haladás” pártja, hogy a háború okozta nehézségeket elhomályosítsa, felajzotta a török tömegeket és a kurd kisebbséget a keresztény örmény kisebbség ellen. Számos korai dokumentum a török vezetés lehetetlen ideológiáját dokumentálja: „A Jemiet (gyülekezet) elhatározta, hogy megvédi az anyaországot ennek az átkozott népnek a káros törekvéseitôl. Meg kell tisztítani a török történelmet a sötét foltoktól. A Jemiet, mivel nem tudja elfelejteni a régi sebeket, elhatározta, hogy elpusztít minden egyes örmény lakost Törökország területén. Ehhez a feladathoz a kormány teljes szabadságot biztosít… Az Egység és Haladás pártjának vezetôsége, 1915. március 25.”
A „problémát” megoldották - kiirtva Törökország örmény lakosságának nagyrészét. A mai Törökország az Ifjú Törökök nyomdokaiba lép, nem ismervén el Örményországot. Az örmények egykori területeit törökökkel töltötte fel.

vissza

Hasznos tudnivalók Örményországba utazóknak

Örményország Grúziával, Azerbajdzsánnal, Iránnal és Törökországgal határos. Az örmény-azeri határ a karabahi helyzet rendezetlensége miatt továbbra is zárva van. Ugyancsak le van zárva az örmény-török határ is. A hosszú szállítási utak és a gazdasági nehézségek miatt az import áruk drágák és nehezen beszerezhetok, bár a '90-es évek elejére-közepére jellemzo hiány már lényegesen mérséklodött. A turisták által igényelt szolgáltatások a fovároson, Jerevánon kívül kevéssé fejlettek.

Vízum
Magánútlevéllel rendelkezo magyar állampolgárok csak vízum birtokában, érvényes menettérti jegy, megfelelo anyagi fedezet, felmutatásával utazhatnak Örményországba. Vízum Örményország bécsi nagykövetségén szerezheto be. A vízumkérdoív kimásolható az alábbi címrol:
http://3w.armenianembassy.ru/consul.html
Turista vízum kérelmezéséhez nem kell meghívólevelet bemutatni. Az ilyen vízum legfeljebb 21 napra adható, ára egy hét ügyintézési idovel 50 USD, 3 napos ügyintézés esetén 85 USD. A tranzit vízum érvényessége három nap, ára 32 USD. Az útlevélnek az utazást követoen még legalább négy hónapig érvényesnek kell lennie.

2002. október 31-tol kezdve a számítógépes hozzáféréssel és hitelkártyával rendelkezo külföldiek elektronikus úton is hozzájuthatnak az örmény vízumhoz. A vízum beszerzésérol részletes információ, illetve a vízumkérdoív az örmény külügyminisztérium honlapján található a 3w.armeniaforeignministry.am címen. Egyelore csak a jereváni nemzetközi repülotéren való belépés esetén használható az új rendszer. A vízumért banki átutalással, elore kell fizetni, a vízum díja 60 USD, elutasítás esetén a díjat visszatérítik. A feldolgozási ido kb. két nap, a kérelem állásáról az örmény külügyminisztérium honlapján keresztül lehet információt szerezni. Minden utasnak külön kérelmet kell benyújtania, a gyermekek azonban 18 éves korig ingyenesen kapják a vízumot. Jelenleg csak 21 napos, turista vízum kérheto ily módon. A vízum érvényessége a helyszínen, szükség esetén további 14 nappal meghosszabbíttatható. A Hegyi-Karabahba történo beutazáshoz a vízum nem érvényes, ahhoz külön engedély kell, amelyhez Jerevánban lehet hozzájutni. Elektronikus vízum beszerzése elott javasoljuk, hogy vegye fel a kapcsolatot azzal a magyar külképviselettel, amelyik a tranzit útvonalon található, s ellenorizze le, hogy az átszállásnál a tranzit ország hatóságai elfogadják-e az elektronikus vízum engedélyezésérol szóló visszaigazolást vízum helyett.

Vámszabályok
Vámmentesen viheto be az országba 400 cigaretta és két liter vagy egy üveg (urtartalmától függetlenül) alkohol és 500 USD értéku személyes használati tárgy. Tilos be- és kivinni kábítószert, pornográf anyagokat, úgyszintén megfelelo engedély nélkül a zöldséget és gyümölcsöt. Kifelé 2000 db. cigarettát vihet magával az utazó és 20 liter alkoholt. Antik és más történelmi értékkel bíró tárgyak (festmények, szonyegek, kézmuipari termékek) kivitele csak az örmény kulturális minisztérium elozetes hozzájárulása esetén engedélyezett.

Közlekedés
A fovárosnak viszonylag jól kiépített tömegközlekedési hálózata van: metró, busz, troli, iránytaxi. A tömegközlekedés olcsó, de nem teljesen megbízható és a színvonala elmarad a nálunk megszokottól. A városi utak minosége elfogadható, a vidéki utak, az út menti szolgáltatások színvonala azonban kívánnivalót hagy maga után. Közlekedési jelzotáblák, útburkolati jelek vidéken csak szórványosan vannak, vagy teljesen hiányoznak. A közlekedési szabályokat szabadosan értelmezik. A fentiek miatt javasoljuk, hogy autót csak azok béreljenek, akik nagy vezetoi rutinnal rendelkeznek. Az autósok magatartása miatt a gyalogosan közlekedoknek is fokozottan kell figyelniük. Vidékre való utazáshoz a busz a legmegbízhatóbb közlekedési eszköz, busszal az ország szinte minden részébe el lehet jutni. Az üzemanyag drága, így a szolgáltatás színvonala és ára nincsenek arányban egymással. A reptérrol taxival az út a város központjába kb. 10 USD-ba kerül.Egészségügyi ellátás Bár az országban sok, jól képzett orvos van, az egészségügyi ellátás a nagyobb városokon kívül nehezen hozzáférheto. Komoly hiány van egyszer használatos injekciós tukbol, antibiotikumokból. Idos emberek, illetve már valamilyen betegséggel az országba érkezok megbetegedésük, betegségük kiújulása esetén nem biztos, hogy idoben, megfelelo ellátásban részesülhetnek. Hepatitis és bakteriális fertozés veszélyével számolni kell.

Pénzváltás
Örményország elsosorban készpénzre épülo gazdaság. A hitelkártyával való vásárlás, az utazási csekkek beváltása egyelore még nehézkes és kevés az utcai pénzkiadó automata is. Valutát szállodákban, bankokban, hivatalos pénzváltóhelyeken lehet váltani, a legáltalánosabban elfogadott külföldi pénznem a dollár. 10 USD=5,554 dram (2001.szept. 24.) Az aktuális napi árfolyam és egyéb, Örményországgal kapcsolatos turisztikai információ az alábbi honlapon található: http://3w.tacentral.com/default.asp

Kábítószer
Szigorúan büntetik a kábítószer birtoklását, az eset súlyától függoen szabadságvesztéssel, vagy nagy összegu pénzbírsággal.
Javasoljuk, hogy fényképezésnél, filmezésnél ne készítsenek képet azon objektumokról (kormányhivatalok, repüloterek, laktanyák, más katonai létesítmények), amelyek nemzetbiztonsági szempontból érzékenyek lehetnek. Az utazók ki vannak téve a hivatali visszaélés veszélyének, a helyi adminisztrációban dolgozók sokszor csak kenopénzért hajlandóak elvégezni egyébként a munkakörükbe tartozó feladatokat. Úgyszintén gyakori, hogy a közlekedési rendorök "sápot szednek" az utazóktól. Az országból repülogéppel kiutazó turista reptéri illetéket köteles fizetni, ennek mértéke kb. 20 USD.

Nemzeti ünnepek és gyásznapok:
január1-2., január 6., április 7., április 24., május 9., május 28., július 5., szeptember 21., december 7., december 31.

vissza

Röviden a magyarországi örmények történelmérol

Az örmények szórványos jelenlétét már ókori források is bizonyítják. Kr.u. 173-ban Aurelianus császár nyugat-arméniai légiójával gyozött a Garam mellett a kvádok ellen. A Kézai és a Thuróczy krónikák szerint honfoglaló eleinkkel is jöttek örmények a Kárpát-medencébe. II. Endre magyar király keresztes hadjárata során Örményországban járt, s András fiát majdnem meg is házasította II. Levon örmény király Zabel nevu lányával. Amikor a II. Endre hazatért, elképzelheto, hogy vele tartott egy kisebb örmény kolónia, akik aztán Esztergomban telepedhettek le (illetve csatlakozhattak a már itt élo örményekhez), az o jelenlétüket ottani helynevek is bizonyítják. Ennek a kolóniának a vámmentes kereskedelmi jogait IV. Béla 1243-ban kelt oklevele megerosíti [1]. A középkort követoen kisebb szórványban az újkorban is éltek örmények hazánkban, azonban emléküket mára csak néhány örmény eredetu hely- és személynév orzi.
Az újkori örmény betelepülok a különféle hódítók elol menekülve a Fekete-tengert északi irányból megkerülve jutottak az örmény óhazából térségünkbe Moldván és az akkori Lengyelország területén keresztül. Az élénk kereskedelmi tevékenységet folytató örmények a XVII. század elejétol kezdve folyamatos kapcsolatokat építettek ki az erdélyi fejedelemséggel, s Apafi Mihály fejedelemtol 1672-ben letelepedési engedélyt és kiváltságokat nyertek. Az áttelepülok nagy része iparral, és termékeik (elsosorban boráruk) értékesítésével foglalkozott. Az ekkor Erdélybe érkezo örmények valóságos számát illetoen pontos adatokat nem ismerünk, azonban az biztos, hogy a következo évtizedekben folyamatosan újabb családok érkeztek.

A XVII. században Erdélyben 4 településen élt jelentos örmény kolónia:: Gyergyószentmiklóson, Csíkszépvízen, Erzsébetvárosban és Szamosújváron. Az utóbbi ketto kezdetben csak örmény lakosokat fogadott falai közé, majd szabad királyi várossá emelkedtek a XVIII. Század végén. Az erdélyi örmények mellett délrol, a török birodalom területérol is érkeztek örmények régiónkba, elobb átmenetileg Belgrádba, majd az 1739-es török ostrom miatt Újvidékre menekültek, s mivel hosszabb ideig török kézen maradt Belgrád, az örmények nem is tértek vissza. Templom építésébe kezdtek, amit 1746-ban szenteltek fel. A XVIII/XIX. Század fordulóján számuk a százat is meghaladta.
Az élelmesebb örmény családok bekapcsolódtak a nemzetközi marhakereskedelembe, a különbözo helyeken felvásárolt szarvasmarhákat a magyar Alföld déli részein felhizlalták, majd végig legeltetve lábon hajtották a német piacokra oket. Mivel a magyarok nem aknázták ki a kereskedelmi lehetoséget, más idegen (görög, német, zsidó) etnikumokhoz hasonlóan az örmények olyan jelentos vagyont tudtak felhalmozni, hogy nemegyszer a kincstárat is kisegítették. Emellett jelentos adófizetok is voltak az örmények, s mindezeket hamarosan kedvezményekkel, nemesség adományozásával hálálta meg az udvar. Ezután egyre többen a korábban bérelt területeket megvásárolták, udvarházakat építettek rájuk, és vegyesházasságok révén bekerültek a helyi magyar nemesi társadalomba, sot hamarosan jelentos vármegyei tisztségekhez is juthattak. Torontálban a Gyertyánffyak, Dánielek, Karassó-Szörényben a Jakabffyak, Bács-Bodrog megyében a Karátsonyiak vezeto pozíciókat töltöttek be.

A XVIII. században a kereskedelem szerkezete megváltozott (a mezogazdasági termékek és építoanyagok forgalmának javára) és zsidó, német valamint más polgárosodott elemek vettek át a vezeto szerepet. Ebben talán az is szerepet játszott, hogy az örmények, és más korábbi kereskedo csoportok nem kívánták kockázatos vállalkozásokba beruházni a már megszerzett tokéjüket, hanem inkább földbirtokot vásároltak rajta. Ez azonban nem bizonyult annyira sikeres befektetésnek, mint a kereskedelem, s így az örmények a gazdasági életben betöltött pozícióikat lassan elvesztették, illetve átkonvertálták politikai, kulturális, kapcsolati tokévé. Így az elit alsóbb, illetve a középosztály felsobb rétegeit alkották.
A legtöbb örmény család anyagilag megengedhette magának gyermekei taníttatatását. Mivel általános volt körükben a gyermekek magas száma, azok akik nem örökölték az apa egzisztenciáját közpályára kerültek. A középrétegek értelmiségi pályákra (ügyvéd, orvos) kerülve, illetve a helyi kereskedelemben pozícióikat megtartva elkezdtek szétszóródni Erdélyben és a Partiumban. Asszimilációjuk jelentosen megindult, anyanyelvükké a magyar vált. Gazdagabb társaik segélyegyletek, árvaházak alapításával, tanulmányi ösztöndíjakkal segítették a leszakadókat. Elmondhatjuk, hogy az örmény társadalom minden rétege integrálódott a magyar társadalomba.
A XIX. század közepén mintegy 12-15 ezerre tehetjük azoknak a számát, akik örmény identitással - anyanyelv, vallás, származás- rendelkeztek. Az 1848-as forradalmat megelozoen 57 örmény család kapott illetve vásárolt nemességet, akik a XIX. század közepére gyakorlatilag integrálódtak a magyar nemességbe. Az 1848/49-es harcokban hetvennél több örmény származású tiszt és mintegy kétszáz fo közkatonaként vett részt a magyarok oldalán. Köztük volt Kiss Erno és Lázár Vilmos akik Aradon vértanúhalált haltak.

A szabadságharc leverését követo megtorlást és a Bach rendszert hasonlóan élték meg, mint a kor tosgyökeres magyar nemessége. A kiegyezés után aztán az állami tisztségek betöltésére ugyanúgy lehetoséget kaptak. Talán származásuk miatt általában a mindenkori kormánypárt támogatói voltak. A XIX. század utolsó harmadában, ahogy a magyarosodás útján is egyre elobbre haladtak, az örmény származású parlamenti képviselok és más befolyásos politikusok száma egyre nott. A gazdasági életben is résztvettek, de nem tudunk olyan családot, amely a nagypolgárság vezeto rétegeibe került volna.
Az 1915-ös törökországi örmény genocídiumot követoen mintegy hetven keleti örménynek menekültnek adott hazánk menedéket. Kezdetben nagy volt a kulturális különbség köztük és a magyar-örmények között, de a további generációk alatt már elhalványult mindez.
Az elso világháborút lezáró trianoni békediktátum az örményeket drasztikusan érintette. A földtulajdonosok birtokai jórészt a Romániához és Jugoszláviához csatolt területeken feküdtek, azonban sokukat társadalmi pozíciójuk, állasuk a fovároshoz kötötte, a határokon túlra került középosztálybeli családok a magyar államigazgatás az megszunése miatt munkanélkülivé váltak. E két réteg tagjai jellemzoen a megmaradt magyarországi területekre (elsosorban Budapestre) költöztek, s jelentos lecsúszást szenvedtek el a társadalmi ranglétrán. Nem jártak jobban az Erdélyben maradók sem: egyrészt az 1921-es romániai birtokreform alkalmával földterületeket vettek el tolük, másrészt a városszerkezet átalakulásával (modernizáció, románok tömeges betelepítése) négy településük végképp elveszítette örmény jellegét.
A két világháború között Budapest vált a magyarországi örmények fo gyujtohelyévé, ahol mintegy 2000 örmény eredetu személyt tartottak ok maguk számon. 1920 áprilisában megalakult a Magyarországi Örmények Egyesülete, 1924-ben pedig a Ráday utca 11-13. szám alatt az Örmény Katolikus Egyházközség, valamint az Örmény-magyar Kereskedelmi Részvénytársaság. Foglalkozásukat tekintve sok volt köztük az értelmiségi: jogász, mérnök, orvos, tisztviselo, illetve (kis)kereskedo vagy iparos, jellemzo örmény foglalkozás pl. a szonyegkészíto.

A második világháború és az azt követo kummunista diktatúrák tovább rombolták az örménység társadalmi pozícióit. Volt, akit háborús bunösként kivégeztek (Hovhannesian Eghia), de általában rossz idok következtek az "úri középosztályba" tartozó tisztségviselo, értelmiségi családokra. 1952-ben a többi egyesülettel egyidoben megszuntették az Magyarországi Örmények Egyesületét is. Késobb a kádári konszolidáció idejében, 1965-tol a Magyar-Szovjet Baráti Társaság (az Örmény SZSZK is szovjet tagköztarsaság) és a Hazafias Népfront keretein belül szervezodöthettet újjá. Az egyházi közösség muködése folyamatos maradt. E korszakban több keleti örmény család is hazánkba költözött Szovjet-Örményországból, akik általában kapcsolatot találtak a magyar-örményekkel.
A helyzet talán még ennél is rosszabb volt Erdélyben. Miután az északi terület másodszor is román uralom alá került, tömegesen hagyták el az országot a magyar-örmények. Volt aki meg sem állt Nyugat-Európáig, vagy Amerikáig, de a többség Magyarországra igyekezett. A kommunista hatóságok a közösségi és egyéni földbirtokokat valamint a városi örmények üzleteit, gyárait s egyéb ingatlanait elvették, és több esetben elofordult, hogy a "gazdag" örményekbol a román titkos szolgálat verte ki, hogy "hova rejtették az aranyaikat". Jellemzo, hogy az alacsonyabb iskolai végzettségu örmény származású emberek maradtak helyben, illetve megindult egy lefelé irányuló társadalmi mobilitás: sok ügyvéd például nem praktizálhatott, és kénytelen volt alacsonyabb presztízsu állást keresni magának.
A hajdani örmény települések elveszítették korábbi jellegüket és jelentoségüket, az örmény származású lakosok a nagyobb városokba költöztek. A kommunista rezsim alatt a civil szervezetek ellehetetlenítése miatt úgy Romániában, mint Magyarországon nem volt lehetoség a magyar-örmények összefogására. Azonban a rendszerváltást követoen újjáéledt az örmény társasági, kulturális és vallási élet mindkét államban.
A hazai örménység többsége mára csak alig jobban idegen, mint a teljesen asszimilálódott kunok vagy jászok. Az örményt már nem beszélik, a magyart tekintik anyanyelvüknek. Örménységük a magyarral rokon sorsú kis nép, és annak kultúrája iránti rokonszenvükben nyilvánul meg leginkább. Az a néhány tucat örmény család, akik maguk, vagy oseik a XX. században kerültek el Örményországból, természetesen jobban kötodnek az örménységhez. Ápolják anyanyelvüket és szorosabb kapcsolatot tartanak fennt az “óhazával”. A rendszerváltás után az elsoként alakította meg az örménység a maga kisebbségi önkormányzatát, és több egyesület is alakult. Kulturális programokakkal: kiállításokkal, eloadásokkal és nyelvtanfolyamokkal szeretnék az örmény hagyományokat ápolni és megismertetni.

vissza

Örmény dalok

Örmény betűk

vissza